Bementem, mert az áldott jó szívemmel megszántam a főnökömet és nem akartam kettesben hagyni szegényt a munkával. Mondtam magamban, hogy úgyis csak pár apróságot kell csinálni, majd délben eljövök.
A pár apróságról kiderült, hogy át lett tervezve az egész ház. Sőt, már nem is egy van, hanem kettő és a másikon is csak pár simítás van...
Úgyhogy előbb a délbeni indulást kitoltam kettőre, majd pedig négy lett belőle.
De hát én vagyok a hülye. És különbenis mit várok egy munkamániás főnöktől?
Csak szegény Szőkeherceg gyomra lyukadt ki közben, mivel megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, ha már ennyire laza a napom. Az ebédből meg vacsora lett.
De ma már tényleg nem mentem dolgozni! Esküszöm!
Aztán még pénteken este megünnepeltük Ördögné születésnapját és illő tisztelettel körberajongtuk az új jövevényeket. Bár azok inkább a lakás felderítésével, valamint egymás gyepálásával voltak elfoglalva, a népes vendégsereg kevéssé keltette fel a figyelmüket.
Névnapomra meg megkaptam azt a medált, amit elkészülte óta áhitattal néztem. Azóta hordom is szorgosan!
Ördögné hiperszuper gyümölcssalátája egy igazi tízpontos készítmény. Csak azért veszélyes az emberi szervezetre, mert nem bírja az ember abbahagyni. Csokikrémmel meg aztán pláne őrjítő. Meg tejszínhabbal...
Ördögtestvér néha igazán kölcsönadhatná az nőt, hogy tündérkedjen egy kicsit a konyhánkban. Aztán ígérem, egészben hazaengedjük... Ígérem...
Tegnap meg nekiálltam egy kicsit alkotni. Nem vagyok egy nagy 3D modellező guru, de ez nem is volt egy hatalmas kihívás. Még egy zeppelint kéne odavarázsolnom, és akkor lesz teljes a kép. Azért az előzményét felteszem megint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése