Idáig úgy dolgoztam, mint a gőzgép. Éppenhogy csak megúsztam, hogy a fülemen pár füstpamacs erős sivítással távozzon.
Kicsit unalmas is volt a hajtás a vége felé. Sok volt a meló. Még mindig sok amúgy, de már nem foglalkozik vele a kutya sem.
Múlt héten mindenki lázban égett, a főnök hisztisen reagált mindenre, ami munkajellegű volt, úgyhogy a végén azon töprengtünk, hogy a munkahelyi stressz elviselésében vajon segít-e a reggeli kávé mellé begurított feles. De arra jutottunk, hogy valószínűleg csak a meleget lesz nehezebb elviselni. Maradt a vénás úton bejuttatott kávé.

Ehhez képest mára majdnem teljesen kihalt e tájék. A szúnyogok zümmögnek a fejem körül... meg pár számítógép itt az asztal alatt, de úgy egyébként mindenki lelépett nyaralni. Na, pénteken már én sem leszek! Háháhá!Nem csúfítom a képes felemmel a Hónap Dolgozója táblát. Különben sem lesz itt senki sem.
Kedden meg már indulunk is nyaralni. Úgyám!

Addig majd kiadom összegyűjtött post-gyűjteményemet, vagyis majdnem mindent, ami bennragadt.

Például egy erkély-garnitúráról, ami eredendően kerti volna... Kicsit leporolom a róla készült post-kezdeményt.
Aztán van itten pár kiló kép is. Festett, meg fotózott is. Az is porolásra vár. A rajztudásommal együtt.
Leporoltam pár játékot is az ősidőkből.
Csak a sarokban a pormacskák érzik jól magukat, de ilyen melegben a francnak van kedve takarítani.