Teljesen rákattantam a "Kés alatt"-ra.
Egy sorozat, péntek jókésőneste a Viasat3-on, a "Szex és New York" után. (Amúgy a TVsorozat / drámai kategóriában idén Golden Globe díjas is lett.) Egy jólmenő plasztikai sebész párosról szól, a jótékonysági és kevésbé jótékony műtéteikről, a kis nőügyeikről és emberi hibáikról, a családi gondokról, életük mocskosabb részeiről.

Elég durván oda van rakva némelyik jelenet, pl. amikor egy "behívjuk a szülőket a gimnazista kölkeik csínyei miatt" megbeszélésen a srácok nyitásként a szemébe mondják az igazgatónőnek, hogy a hivatalos apjuk helyett az a fickó azért van ott, mert biológiailag ő az apjuk, mivel anno eccer összefeküdt az anyjukkal, és...
Szóval kész fertő. Belterj. De ugyanakkor emberi, esendő. És undorító. Felkavaró...

Amúgy onnan jutott ez eszembe, hogy a tegnapi "Nekem 8"-ban felfedeztem egy "késalattos" színésznőt. A tegnapi filmben nem volt túl "mély" a szerepe, de a Kés alattban egy születése óta vak (vagy a "nemlátó" a szebb szó?) csajt alakít, akinek a dermesztően élettelen fakókék szemeit csinálják meg, hogy aztán bonyolult viszonyba keveredjen a hölggyel az egyik doki. Persze annak se happy end a vége. Nem is tudom, miért nézem...