Hol nem volt ihlet, hol nem volt idő.
Most ugyan konkrétan egyik sincs, de azért készül a post.
Elgondolkodtat ugyan, hogy megkésett információkat és gondolatmorzsákat leírjak-e, de pár dolog komolyan megmaradt bennem és itt kocogtat a halántékomon, hogy ki szeretne jutni.

Szóval az úgy volt, hogy volt egy Borsó-buli. Még a múlt hét végén. (Ebből is látszik, mennyire le vagyok maradva magamhoz képest.)
Egy csomóan voltak, akiket (még) nem ismertem, de ezt mostanság kezdem megszokni, annyira nem volt lehetőség a társasági életre. Meg úgy semmilyenre. Úgyhogy rá se ránts, durrbele! Meg minden...
Jó volt a társaság, jókat dumálgattunk. Satöbbi.

A Zöld Pardonba viszont lehetőség szerint nem megyek többet. Eddig is rühelltem a bugyuta pláza-bölcsész neve miatt és ezzel a megismerkedéssel sem lopta be magát a szívembe. Sem a lelkembe, sem a gyomromba. Még fejembe sem. Úgy megfájdult, hogy kénytelenek voltunk 11-kor megfosztani a társaságot sajátmagunktól. És mindezt azért, mert voltak olyan szívesek a hely tulajdonosai úgy dönteni, hogy a jamaikai transzcendentális dobszóló jól illik a szeparéban szereplő görög táncház szirtakijához. Őket nem zavarta, hogy hatalmasat tévedtek. Valószínűleg odahaza csücsültek, távol a sztereo kakafóniától.

A gyomrom meg... más is panaszkodott, hogy még harmadnap is fájt mindene az ottani alkoholok magas vízkoncentrációjától. Vizes sör, vizes bor, vizes kóla, vizes pina colada...csak vizes póló nem volt. Sajnos. Azzal legalább dobhatott volna valamennyit a modorán a pincérnő. Vagy elvonhatta volna a figyelmet az undorodó fintorról az arcán. És a számla kihozáskor a szemében feltűnő dollárjelekről is. "Kettőezer-kettőszáz forintot szeretnék kérni"... (fej felett megjelenő képregény-buborék, ahogy kell: "...és kettőezer-ötszázból szeretnék visszaadni")

Nincsen énnekem amúgy semmi bajom a borravaló rendszerrel, még akkor sem, ha kicsit magasdadok az árak. (Megjegyzem, hogy 2.5 dl-es pohárnyi vizes sört valószínűleg nemcsak itt tudnak annyiért adni, mint máshol 5 dl vizezetlent, de azért ahhoz valamit nyújtani kéne más téren, hogy ezt elnézzem bárkinek) Nade egyem a zúzáját az árlap kiötlőjének, aki rafináltan borravaló adhatatlanra tervezte az árakat. Mert mennyit adsz 590 Ft-ra? 650-et? Számítás szerint igen, de hát akkor tele lesz a zsebed ötvenesekkel. Akkor 700... na, de akkor azért elbízza magát a pincérnő. Vagy megsértődik. Egyik sörnél 700, másik sörnél 600... ekkor a pincérnő végképp megsértődik, a sörödet máshoz számlázza bosszúból és még a tizest is visszahozza. Örülj, hogy nem köpött bele.

A bulin készült képek alapján viszont legalább a buli jó volt. Borsóék meg tündériek. Pont.

Új bekezdés.
Megint rajzoltam. Egyszerűen fogtam egy tutorialt és végigcsináltam a lépéseit.


Minden mást egy későbbi időpontban tudhatnak meg kedves nézőink.