Tegnap megalkottam életem első tiramisuját. Az Igazzy-t! Mascarpone sajtból. Bizonyám!

Ahogy eleddig elnéztem, valahogy ez a tiramisu-dolog még mindig valamiféle misztikumként jelenik meg. Senki sem tudja, milyen az igazi, csak találgat... hogy most tényleg azt evett-e, vagy csak egy tiramisunak nevezett valamit, ami finom volt, de mégsem Az Egy, Igazi, Autentikus, Ősi Recept... amit harcos szerzetesek őriznek valahol az olasz hegyek egy elrejtett kolostorában. Varázsos blabla és egyebek.
Vannak persze fogalmaink.
Például, legyen benne piskóta. A krém inkább folyós, ragacsos, mintsem kemény. A tetején kakaópor van. Vagy valami hasonló...
De ekkor eszünkbe rémlik, hogy különbenis, mijafranc az a mascarpone sajt?? Miért nem sajtizű és sós ez az egész kulimász?? Nekem ez gyanús. Ez nem is süti?!

Nos, kémeink jelentették az olasz havasokból, hogy a mascarpone "sajt" valójában egy tejszínizű kulimász. Tökéletesen élvezhetetlen önmagában. Kábé, mintha sűrű tejszínt próbálnál elnyalogatni.
Úgyhogy meg lehet nyugodni, mert nem kell az Igazzy Sütiben a penetráns sajtszagot, birkabundát és sót keresni. Édes is és krémes is, ahogy kell.

Szerencsére a sajt csomagolására is rányomtatták az Egyetlen, Igazzy, Autentikus Receptet. És bár erősen kétlem, hogy ama harcos szerzetesek például babapiskóta kávéba áztatásával kerülnének közel az üdvözüléshez, biztosíthatok mindenkit, hogy a cucc finom! Nagyon finom!!

Sajnos.
Nehezen tudom megállni, hogy ne faljam fel az egész tálat.
Egyszerre.
MOST!