Esküvő megvolt.
Ez volt a...őőőő... *bőszen számol az ujjain* a negyedik. Mármint amin meghívottként volt szerencsém jelen lenni.

És újfent elgondolkodtam azon, hogy miért kötelező ez az egész cécó, amit lakodalomnak hívnak. Vagy legalábbis miért ÍGY?? Eddig egyetlen olyan párt nem láttam, akik igazán élvezték volna. Sőt, olyat is most először (najó, talán másodszor) láttam, hogy a pár nem idegeskedte halálra magát. De azért annyira nagyon jókedvűnek sem tűntek...
Azonkívül miért kötelező elem a lakodalmas nóták hallgatása, könyörgöm? Sőt, borzalom, de erre emberek még táncolnak is. Bár nekem inkább úgy tűnik, hogy ők is valamiféle kötelező jelleggel teszik ezt. "Jóska, levelet hozott a pósta..." És hasonló frappáns rímek. Juájjjj!

Szerintem ezt az egészet egyedül a jelenlévő gyermekdedek élvezik a legjobban. Van felhajtás, szép ruhát kapnak (ez gondolom, főleg a kishercegnőnek nevelt lányoknak élvezet), találkoznak egy csomó rokon gyerekkel, akikkel amúgy nem nagyon. Kergetőzhetnek, játszhatnak, a fiúdedek meg táncolhatnak egy csomót a menyasszonnyal, aki ugye szép, meg aranyos és mosolyog egy csomót. És a pindurka, mininyakkendős fiúdedek ezt szemmel láthatólag nagyon imádják..
Ezt az egészet viszont én annyira nem élvezem, nah.
Valami középút féleséget egyszer láttam. Egyszer Miskolcon. Az tetszett. Lementünk a csajokkal, jó volt a zene, jót buliztunk... csak a főszereplővel, aki miatt jöttünk, alig tudtunk dumálni. Ugyanis folyton szerveznie, vagy éppen szerepelnie kellett. Viszont a zene miatt a jelenlévő vénasszonyok húzták a szájukat. Pedig igazán konszolidált volt. Még tücctücc sem volt. De úgy tűnik, hogy sehogy sem lehet olyat csinálni, ami mindenkinek jó. Valaki a kaja miatt húzza a száját, valakinek a zene nem tetszik (mint most nekem), valaki azt kritizálja, hogy ki milyen ruhában érkezett, valaki azt figyeli, ki mennyire nyúl a pénztárcájába... *sóhaj*

Na, mindegy.

Odamentünk, jót dumáltunk, baromi sokat ettünk. (Süti még most is van. De már nem olyan sokáig!)
A menyasszony szép volt, a vőlegény vidám. Mindkettőt alig ismerem ugyan, de azért örültem nekik, mert aranyosak voltak.
Szép volt, jó volt, aztán hazajöttünk. Merthogy nem volt közel. A lényeg: megvolt ez is. Kipipálva.