Ez egy csodálatos nap.
Olyan csodálatos, hogy gyorsan be is sorolom azok közé a napok közé, amikor ki sem kéne kelni a paplan alól. Maximum ablakot nyitni, mert meleg van. Ugyanis, ha kikelek, akkor valami elromlik, összetörik, leesik, megroggyan, felrobban, megbuggyan... egyest kapok, megvágnak, lemaradok a házival, a kutya megeszi a kész rajzot... a főnök új melót vállal be, még kacifántosabb geometriájú házat talál ki... és még sorolhatnám a potenciális sorscsapásokat.

Kora hajnalban a melegszendvicseim lepottyantak a tálról. Természetesen fejjel lefelé. Olvadt sajt a földön rulez.
Épszerkből a másik ZH-m is karó lett. Erősen gondolkodom, hogy vajon érdemes-e összetörnöm magam ezért a félévért ebből a tárgyból. Főleg, hogy annyi minden más egyéb van... Azt hiszem, hogy a vakvéletlenre fogom bízni ezt a dolgot. A többit nem. csak ezt.

Kezdek besokallni. Úgy mindent összevetve.

Viszont a sziltan ZH-m meg 83 pontos lett. A 120-ból. Az szép, nah. De ezért akár nyugodtan alhattam volna holnapig.