Hihetetlen, de túl vagyok ezen a héten is. Már legalábbis a munkásabbik részén. Mondjuk ez hülye kifejezés, mert egész hétvégén munkálkodni fogok a sulis cuccaimon.

A várostervezés feladatomat a héten a tanár lehordta és csaknem tejlesen átrajzolta. Pedig már majdnem készen volt. De neki az túl kommersz volt, túl hagyományos, túl maradi... Bahh! Hogy köszönjön vissza a nyaralóimon a Művészetek Palotája, meg hogy ne használjak barokkos térfomálást, meg nyifinyafi és blablabla... Na, nem kell félni, olyan modernt kapnak a pofájukba, hogy fejreállnak tőle!!! Csak kéne egy kis idő...
Le vagyok maradva, mint az egyszeri borravaló. Sok a munka, kevés az idő. Pánikhangulat uralkodik rajtam. Túl gyorsan fáradok. A kávéban meg kevés a koffein. 23-án leadási határidők. Most még tarthatónak tűnik azért...

A héten volt három zéhá. Az egyik szabadkézi rajzból, oké. Ott csak a szabad kezemet kellett rajzolásra bírnom. Nem voltam megelégedve a végeredménnyel. Miért kell olyan dolgokat erőltetni, amik nem mennek? Nekem nem megy a színes ceruzás dolog, nah. Adjanak grafitot, tollat, tust, festéket, számítógépet, vagy fotógépet a kezembe, azzal esküszöm, menni fog... a színes ceruza nem megy. Akkorsem. És persze megint eltörtem egyet a különben hiperszuper tömörgyönyör színesceruzáimból rajzolás közben. Na, mindegy, azért ez a tantárgy meglesz. Különben sem tudom komolyan venni azt a tárgyat, amit kétheti egy órában tartanak és arról szól, hogy mindenki rajzol, ahogy tud. Instrukció nuku, vagy ha van, akkor a T. Tanár Úr ordítva közli, hogy "te meg hogy fogod azt a ceruzát, bazmeg?!" vagy valami hasonlót.
Jó, szóval szabadkézi rajz letudva.

Épszerkből már tudom, hogy akkora karót kaptam, amitől egy vérbeli vámpír visítva menekülne. Itt jön a vállvonogatás, hogy hát hiába, valamivel szívatni is kell a jónépet. Én meg nem tudom fejből megtanulni az összes homlokzatburkolatot, csókolom. És úgy tűnik, hogy valamit a tankönyv sem tudhat, mert szétpuskáztam a rendelkezésre álló 45 percet... és tessék. Mégis egyes. Biztosan nem szabványbetűkkel írtam...

A szilárdságtan legalább sikerélményt okozott. Annyit tanultam, hogy a végén már én magyaráztam mindenkinek. És úgy tűnik, hogy sikerült is megírni egész jól a dolgot. Remélem. Ha nem számoltam el valamit végzetesen.
Ja, és bementem asztalt borogatni a számtech jegyem miatt. A válasz: "jajj, bocsi, elfelejtettem megszorozni a pontszámodat kettővel..." Mire én:"hrrmpfff!!" És azzal vissza is tettem a retikülömbe a bézbólütőmet.
Szóval maximum pontos lett, nah. Így már sokkal jobban tetszik. *büszkén körülnéz, hogy mindenki jól látta-e*

Egyébként dolgoztam is. Igen, néha betolom a képem a melóhelyemre. Mint most is. Kemény egy egész pénteket végigmelóztam. Néha sajnálom a főnökömet azért...

Ma pedig esküvőre fogunk menni. Majd délután.