Tegnap este helyrehoztam valamit, amiről azt hittem, hogy helyrehozhatatlan. Egészen pontosan a kapcsolatomról van szó. Mi tagadás, nagyon mélyponton volt a dolog. Az ember - és én különösen - hajlamos néha arra, hogy elméleteket gyárt dolgokról, utána pedig úgy állít oda a másik elé, hogy 'bazd meg medve, az ásódat!'. Momentán ez nem volt célom, de Egyiptomi Istenséget megleptem a problémáimmal. Nő vagyok, micsináljak? Néha félreértek poénokat, néha pedig elrágódok dolgokon, amiken nem kéne. A vicc az, hogy extra szószátyár szőkeként mégis hajlamos vagyok csendben töprengeni és nem, és nem, és csakazért sem kimondani - általában éppen az érintett félnek - ha valami bajom van. Birka is vagyok, igen. De tegnap megvilágosodott, ami a kapcsolat lényege, hogy szeretjük egymást, csak még mindig sokat kell közelítenünk a másik gondolkodásmódja felé. És mindkettőnknek. Nem megváltozni, mert az hamvába halt ötlet. Ha megpróbálok nekem tetszővé formálni egy embert, akkor esélyes, hogy egyrészt unalmas lesz, másrészt kiölök olyan dolgokat, amiket szeretek az egyéniségében. De figyelni, azt kell. Magunkra és a másikra is. Ja, igen. Jól látja mindenki. Ma nagyon bölcs vagyok. Nézze ezt el nekem mindenki. Mint ahogyan azt is, hogy emiatt a 'program' miatt lemondtam egy esti sörözést. Bocsika, srácok!

Most pedig előttem egy háromnapos hétvége, amikor végre a tanuláson kívül figyelhetek másra is. Najó... ebből a három napból az egyik már majdnem eltelt. De ez alatt félig megrajzoltam egy gótikus templom-belsőt. Ha készen lesz, majd dicsekszem vele.
Addig is maradjon mindenki a készülékek előtt, az adás nem szünetel, csak szakadozik. Jó hétvégét, esőnapot, kirándulást, tapétázást, pihenést, kép, képregény, regény, novella és vers alkotást mindenkinek! Óvakodjatok a villamosoktól! Főképpen a gonosz sárgáktól!