Még hétközbeni depressziós rohamom közepedte megvettem Fable legújabbját. *erősen fintorog* Egyelőre nem tetszik. A csaj egyre inkább belemegy a lelki mélységekbe, és hogy őszinte legyek, én ezt már unom tőle. Az utóbbi 4-5 könyve már egyre lelkizősebb, egyre inkább 'megmondom a világnak a tutit' lett. Sokszor igaza van, meg kell hagyni, de sokszor a francnak sincsen szüksége rá. A történet mondjuk attól még jó. Jelen könyve már eleve egy fintorognivalóval kezdődik. Főhősünk Vis Major, és írőnőnk bekezd az ő szemszögéből írni egyesszám, első személy, jelenidőben. Ami tök állat. De kérlek-kérlek-kérlek, ne írjá' férfi szemszögébőőőőől, plíííííííz! Nyüszítettem az eröltetettségtől. Szerintem egy férfi nem így gondolkodik. De majd elolvastatom pár férfival is. Az első áldozat Egyiptomi Istenség lesz. Ő úgyis néha úgy viselkedik, mint Fable imádott szamurájos férfihősei. Majd ő megmondja. Egyébként én is kedvelem azokat a férfihősöket, az érzelmes, de kőszikla kommandósokat. Csak személyszerint asszem, lekaparnék tőlük és a közelükben minden létező tapétát, falfestést, vakolatot és körömmel szétbontanék pár Porotherm falat is. De olvasni szeretem őket. Volt egy időszak, amikor szerettem volna kommandós lenni. Hahh, régi szép romantikus idők! *a szerző épp nosztalgiázik* Szóval az úgy volt, hogy rájöttem, hogy rendőr szeretnék lenni, méghozzá mesterlövész... Mondd, most miért nézel rám így?! Sosem akartál tűzoltó lenni? Vagy katona? Vagy vadakat terelő juhász? He? Valld be!!! ...najó, bevallom, akkor én már 16 éves voltam. És akkor mi van, mi?! Későn érő tipus vagyok, vazz!
Egyébként aztán lett egy rendőr ismerősöm - najó, több is. A lányról végképp senki nem mondta volna, hogy agresszív tipus, vagy bármilyen tulajdonsága kapcsán vonzódna a bűn üldözéséhez. Amolyan kedves, halkszavú kisangyal tipus, akit mindenki szeret. Erre elmegy helyszínelőnek! Nem mondom, hogy nem esett le az állam. A pinceszinten kötött ki.
Na, de visszatérve. Fable. És az ő könyve. Férfiszemszögből kezd. Faszságokat ír. Aztán visszatér női szemszögbe. Aztán megint férfi. Ehhh... az első 49 oldalt ímmel-ámmal átlapozgattam. És most Egyiptomi Istenség olvassa. És mindjárt véleményt mond.
Egyébként miért van az, hogy jó Harry Potteres mintára ez a könyv is úgy kezdődik, hogy 'köszi, drága írónő, a te könyveiden tanultam meg olvasni'. Az úgynevezett best-sellereknek így kell kezdődniük? Muszáj, tessékmondani?

Na, Egyiptomi elolvasta az első tizenhat oldalt. Igazam volt. *a szerző büszkén néz körül* Egy férfi nem gondolkodik így. De majd Szőkeherceg is megkapja... Sőt, még Ördögtestvér is. Hiába no, gonoszdi pára vagyok én. Ne csak én szenvedjek!