Árad a jókedvem valahonnan. Majd megtalálom az ezért felelős területeket az agyamban és munka-érdemrenddel jutalmazom azokat. Addig azonban élvezem a helyzetet. Jöhettek, felebarátaim, a napsütésből most jut mindenkinek! Jihááá! Ha nem vigyázok, ellep téged is a flitteres csipkésített habcsókos vattacukor, kedves olvasóm!
Azon töprengtem, hogy jókedvűen nehezebben postolok, de majd átállítom magam erre a frekvenciára. Úgyis mindig szembejön velem valami az utcán, amiről érdemes megemlékezni pár szóban. Csak hogy dőljön belőlem a szó... még a semmiről is, igen!
Jövő héten belekezdek novellaírási projektembe, bár egyelőre a tevém jobban ír regényt, mint én magam. De igyekszem behozni a lemaradásomat. Addig pedig marad a kismillió leadandó dolog 17-re.
És egyébként is készül valami... valami szép. És ha tényleg sikerül, akkor egy nagyon régi álom fog lemászni a képernyőről. (Patetikusan hangzik, ugye?) Bele, egyenesen a képetekbe! Addig pedig marad a lelkesedésem, amit megosztok mindenkivel. Ma pedig veszek 2-3 marker-filcet hazafelé, hogy profibbnak tűnjön, amit művelek.