Közeleg a nyár és nem fogok suliba járni. Azonban elgondolkodtató tény, hogy eddig a legjobb rajz-ötleteim előadások alatt születtek. Na most akkor a töprengésem tárgya az, hogy hogyan rekonstruáljam azokat a feltételeket, amik egy-egy előadás alatt vannak. Vajon a környezet az, ami ihlet kiváltója? Ebben az esetben mégis be kellene járnom és beülnöm az üres padsorok valamelyikébe elmélyülni. Na, neeeem. Még a zen sem ér ennyit! Akkor vajon a diavetítések alatti kellemes félhomály a rajzolási inger kiváltója? Nos, akkor elég lehúzni a redőnyt és megkérni valakit, hogy tartson diavetítéses kiselőadást (a képek lényegtelenek) mondjuk a gótikus oszlopfejezetek fejlődéséről - a neogót irányzatokat is beleértve. Hümmm... Vajon ki fogja ezt elvállalni? Vagy csak az előadői hangnemben elmesélt és számomra általában csak félig érdekes témák a felelősek? Ebben az esetben is a fenti kérdés merül fel: melyik barát képes minderre a művészet érdekében? Azt hiszem, a végső válasz mégsem létezik. Vagy 42. Pedig a büro-zent már feltalálták. Akkor nekem most fel kéne találnom a skolisztikus irányzatot, nem? Hümmm-hümmm... nehéz a művészemberekkel, mi?!