Boldogító telefont kaptam. Egy tankörtásam hívott, hogy meggondolták magukat atanáraink és kaptunk még egy hét haladékot a terv elkészítésére. Egyébként ez igazán kedves tőlük. Lesz időm befejezni rendesen a többit és aludni is. Najó! Bevallom, ma sem voltam annyira szorgalmas, mint lehetett volna. Szőkeherceg építészhez méltó és emberes feladatot ajánlott. Elmentem vele tapétát nézni. Azt mondjuk máig nem értem, miért a Tesco-lánc egyik tagját látogattuk meg és miért nem egy nagyobb barkács áruházat, vagy lekberendezési boltot, vagy bármi mást. Hát hogy éljem ki a kreativitásomat potom 15 féle tapétán??! Ezt most a színváltozatokat is beleértve kell venni. Mellékesen meg rühellem a tapétát, mint olyat. Fogalomként, tárgyként és falon lévőként is utálom. Nem tudom, mi a húzódozás oka, de nem szeretem és kész. Inkább a festés. Macerásabb, de nékem biza' jobban bejön. Na, mindegy. Az emberek nagyobbik része kedveli és sosem akartam megváltoztatni őket. Elfogadom a hóbortjaikat. Tapétával együtt. De inkább anélkül. Szóval állati kreatív voltam és a két bézsből Szőkeherceg kiválasztotta a jobbikat, én pedig támogatón álldigáltam mellette. Ámde utána!!! Volt módom újból a Várban járni és ezúttal - hála a 'retikülömnek' és adottságainak - nálam volt a fotógépem is. Kimagasló eredménye nem lett, de én örültem, hogy végre kattintgathatok. 'Állványt kellett volna hozni, bazmeg!' Szóval csak kézből klikkelgettem, meg az ódon várfalakon támaszkodtam. Inkább a beszélgetés és a hangulat esett jól. Hiába no, városi gyerök vagyok, azt' nem bírok meglenni az esi fények nélkül.