Mint a mellékelt ábra mutatja, a játékszereket lelkesen fogadta a felhasználójuk.

Egyelőre még csak úgy 5-20 percig köti le a dolog, utána megunja és/vagy elfárad és hisztizni kezd. Onnantól pedig körbe kell vele járni a lakásban, megmutatni mindent, ami színes, fényes, mozog vagy csak úgy van.
Ha ezt is megunja és/vagy belefárad, akkor a következő hisztiroham után le lehet tenni és vigyorogva beszélgetni vele, mire ő lelkesen kiabál, hogy eüeee, meg á!, meg g!, meg ágú!
Ezzel is elvagyunk úgy 10-15 percig - az egy pelenkázás vagy egy öltöztetés idejére elég is pont.
Aztán ha ez is lecsengett, és még van idő a következő kajálásig, akkor meg lehet próbálni elaltatni.
Ez egyelőre még úgy működik, hogy a mózesében megpróbáljuk valahogy elringatni, vagy inkább elrázni, mert a ringatás önmagában unalmas és a Kisherceg inkább azt szereti, ha rázkódik alatta az instrumentum, amiben utazik. Ergo istenien elvan az autóban, a babakocsiban séta közben (főleg a macskaköveken) és a mózesében, ha járkálnak vele. Mondanom sem kell, hogy mivel lassan öt kiló a szentem, ez azért elég fárasztó.
Úgyhogy most az a nagy harci feladatunk, hogy megtanítsuk elaludni... néha már megy is neki. Bár igencsak kiadósan kell megkajálnia hozzá és előtte nem árt kicsit elfáradni valami játékban.

A héten egyébként fogta magát és berekedt a kicsike. Igen, a legnagyobb melegben. Az anyja is olyan amúgy, hogy a nyár közepén fázik meg mindig a legjobban.
Szegény kölök szerintem megijedt a saját repedtfazék hangjától, mert néha döbbenten hallgatott el a saját üvöltésétől. Komolyabb baja szerencsére nem volt - egy kis aluszékonyságtól eltekintve, de az nem is akkora baj.