hétfő, március 31, 2008

Néha kicsit megküzd az ember a gyerekkel.
Eszik, leteszem, felriad, kiabál.
Felveszem, ringatom, megnyugszik, nézeget, nem alszik. Ásít, nézeget, kiabál, ringatom. Tovább kiabál, járkálok vele, ringatom. Nézeget.
Leszakad a hátam, leülök. Felnéz, rámkiabál. Ringatom ülve. Nem elég. Oké, felállok, járkálok, ringatom, kókadozik le a feje. Leülök, felriad.
Hogyaza...
Jó, akkor zene be. Kicsit megnyugszik, nézeget.
Kókadozik. Fel-felriad.

És mikor aludt el??! Mikor?! Metallica - Nothing Else Matters. Két számmal később az R.E.M. számra felriadt. Oké, vissza a Metallicához. Lekókad a feje, megint elalszik, tévedés kizárva. Pedig esküszöm, alig hallgattam rockzenét a 9 hónap alatt! Tényleg csak alig...

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez bizony így megy. Nekem is akkor erősödött meg a hátam. Nyugi, pár hónap, és felhagyni nem fog a cipelés követelésével, de legalább nehezebb lesz. :D

Névtelen írta...

eine klein nachmusik
az még beszokott jönni....

Ja és persze a Blitzkriegbop a Ramones-től, de az majd ha tud ugrálni!

Üdv
Kavics

Névtelen írta...

na majdnem jó leirtam :(((

Kavics

Névtelen írta...

Boldog pszeudo-szülinapot utólag is! És van egy marhajó film, amiben a bébi csak rockzenére meg ienekre tud elaludni, mert a mamája egy rocklub felett lakott, mint utóbb kiderült. :)))

A béke nagykövete írta...

legalább jó ízlésű a gyermek :)