A legtöbben már tudják a hírt, hogy éppen a múlt hét szerdáján 9:08-kor kikukkantott a világra a kis Gyalogbodza Hercegúr. Három héttel a tervezett idő előtt jött a gólya, de úgy tűnik, hogy jó szelet kapott dél felől.

Undorító részletek erős idegzetűeknek

3 órányi küzdelem közben négy embert leizzasztottam, merthogy pont ennyi kellett a tolófájásokhoz. Nyomtunk mindannyian a szülőszobán: én, a doki izomból a hasamon - sztem ugrált is rajta, legalábbis én úgy éreztem -, a szülésznő is segített nyomni és Szőkeherceg is, akinek majd' leszakítottam a karját mindeközben.
Aztán kibukkant a kis fej és mindenki pihenhetett - vagyis majdnem, mert ekkor ugrott elő valamelyik sarokból a csecsemőorvos, meg a segédei és elkezdtek csinálni valamiket, amikkel én már nem nagyon foglalkoztam. Lévén, inkább aludtam volna és hagyjanak békén és hol az a gyerek?
Persze köldökzsinór a nyakon, magzatvízbe is belekakilt a kicsi tündér, ahogy azt kell... Ettől függetlenül a lehető legmagasabb életképességi pontszámokat (tapasztaltabbaknak: Apgar) kapta a gyermek.

Folyt. köv.