Megint kinn voltunk a Vasúttörténeti Parkban a hétvégén.
Nos, a híresztélesekkel ellentétben egy olajos tengelytől azért még nem jövök izgalomba... teljesen, de ezúttal régi autókat állítottak ki. És hát az ilyesmit meg kell nézni.

Ennyi embert én még ebben a Parkban nem láttam. (Jó, csak egyszer voltam eddig, oké.)
Az egész egy apró kis hír volt az Indexen, marhára eszembe sem jutott, hogy ennyien akarják megnézni, főleg nem vasárnap délután. Olyankor a vasárnapi ebédet heverik ki a jónépek, nem?
Viszont a tömegnek ezúttal több, nem várt, jótékony hatása is volt.
Például kapásból egy ebédnyi pénzt spóroltunk, mert olcsóért megvettük egy sráctól a bejáratnál a tiszteletjegyét. Jóravaló, szimpatikus népeknek látszunk. Aki mást mond, seggberúgom.

Baromi sokan voltak odabenn. Vagy ezt már mondtam?
A múltkor - amikor Sáska kollega társaságában kinn voltunk - teljesen kihalt volt az egész és ezzel bizony az járt, hogy semmi nem volt nyitva. Nem tudtuk megnézni a minivasutakat. Nem működött egyik gőzokádó csotrogány sem. Nem járt a meglovagolható kisvonat és nem ment a sínautó sem sehová. Szóval egy naaagy, kihalt parkban járkáltunk. Ellenben akkor legalább meg tudtuk nézni egyenként, nyugodtan a böszmenagy gőzös csodákat. Amire most nem nagyon volt alkalom.
Bár tulajdonképpen nem is azért mentünk.
Szóval a tömegnek vannak előnyei és hátrányai.
Nekem nagyon bejött az egész. A technikai részleteket meg itt lehet elolvasni, én nem értek hozzá. Annyira nem, hogy érdekes volna.