Ma összeszereltünk egy egész cipős szekrényt. Ez amúgy nem egy hatalmas technikai kihívás, gondoltuk az elején.
Na most az egész azzal kezdődött, hogy kibontottuk. Vigyázva, mert az összeszerelési útmutató a csomagoláson volt, tehát nem eshettem neki, mint floki a lábtörlőnek. Pedig a lapraszerelt cuccokat úgy jó kibontani.

Alkatrészek ellenőrzése, ahogy kell: csavarok rendben, lapok darabra megvannak... ez nagydarab műanyag basz meg mi a szösz?
Nos, a műanyag alkatrészek is lapra voltak szerelve, ami azt jelenti, hogy minden repülőgépmodellező tapasztalatunkat latbavetve kellett szétszedni és lesorjázni egyenként az elemeket. A műanyag pöcköket is. Egyenként. Le kellett sorjázni.

Amig Szőkeherceg sorjázgatott, addig rutinból összeszereltem a a szekrény vázát. Ez is egyfajta lego, csak nagyoknak. Én meg aztat szeretem, vagy mi.
Álljunk csak meg! Ugye a gyerek különféle újabb lego készletért sír, a szülő meg megveszi magának a felnőtt-legót, háhá!... Csak ott szívja meg szerencsétlen, hogy ezt nem tudja szétszedni és nem is tud egy polcos szekrényből mondjuk tűzoltó autót összerakni.
Mégis muszáj lesz elrekvirálni a gyerek legoját...
Na, mindegy, hagyjuk.

Amikor ez készen volt, akkor konstatáltuk, hogy a fogantyúk egyetlen polcon sincsenek előfúrva. Nosza, a laminált bútorlapba végülis semmiség belehajtani a facsavart. Izomból. Fúró nélkül. (Hogy törne el a rotringja annak, aki kitalálta!)

Aztán kiderült, hogy az egyes polcok sincsenek előfúrva. Oldalról kellett beleizmozni a facsavarokat a 8 mm-es forgácslapba.
A végére már nagyon edzett voltam.

Azután amikor azt hittem, hogy újabb izmozás már nem is lesz, akkor kiderült, hogy a hátralévő 8 csavart a fába belenyomott műanyag bizbaszokba kell beletekerni. Menet nuku, mondanom sem kell.
Nos, semmi gond, a cucc immáron büszkén áll az előszobában... és csak alig ferde.
Legközelebb is venni kell egy ilyen legót.