Hajnalban a kurva galambok nász-burukkolása ébresztett fel. Már azt hittem, tavaly megtanulták, hogy lövünk, ha meglátjuk őket... persze azóta fogytán van a lőszer.

Már nem is emlékeztem, hogy ennyire erős tud lenni a rohadt kis hangjuk.
Kinyitottam az ablakot, anyáztam, elrepültek. Visszafeküdtem.
Kábé akkor, mikor sikerült volna elaludni, visszajöttek.
Ablak kinyit, anyáz, elrepülnek.
Kábé 20 perc múlva megint kezdték.
Ablak, anyáz, visszafekszik.

Hajnali 6-tól 8-ig játszottuk ezt mi hárman: én és a két köcsög galamb.
Ekkorra untam meg ugyanis. Felkeltem.
Előástam a szekrényből két szélpöjgőt, összeszereltem és felinstalláltam a korlátra.
Aztán fogtam a seprűt és uninstalláltam a galambok által feltelepített fészekkezdeményt. Majd pedig sóval behintettem a helyét és lefújtam rovarirtóval - állítólag utálják.

Azóta nem jelentkeztek.
A két szélpöjgő pedig baszik pöjögni.