Az alattunk lakó - közel ötvenéves - fickó elhatározta, hogy megtanul gitározni. Basszusgitáron, basszus!
Ennek azért is baromira örülök, mert most aztán éjjel-nappal gyakorol. Tegnap hajnali féltízkor teli torokból Metallicát énekelt. Hamisan.
Én komolyan annyira, de annyira toleráns vagyok, de akkor is rohadtul hamis!
És persze pengetni is hamisan szokott. És hangosan. És sokat, mert kitartó ám a fickó.
Az elmúlt három napban este tizenegykor még javában az ment, hogy plümmplümm*plünty*plümmmplümmmplümm.
Éljen a lakótelepek diszkrét bája!

Azon töprengek, hogy nem kéne venni neki egy fejhallgatót, hogy ne a hangfalra kösse rá a kurva basszusgitárját? Legalább amig meg nem tanul bánni azzal a szarral, könyörgöm!

De eljön majd az idő, amikor visszakapja ám! Kamatostul!
*a fülére szorítja a párnáját és tovább nézi a tévét*