szombat, szeptember 16, 2006


A Lurdy-Házban macskakiállítás van. Még holnap el lehet menni megnézni, ha netán valaki hasonlóan macskamániás...
Nem tudom, a cicusok mit szóltak a hatalmas, ámuldozó és rácson befelé bökdöső tömeghez, de érdekes volt figyelni a nemesített dögök reakcióit.

A maine coon hanyag eleganciával heverészik és tudomást sem vesz a rácson bedugdosott ujjakról, inkább alszik. Egy jóltáplált cicuska akkorácska, mint egy kisebb borjú. A lenéző pillantásával és a tekintélyes méretével szerintem seprec alatt rendet tenne a legengedetlenebb gyerekhaddal megáldott családban is. Rádnéz, pislog egyet... és azon veszed észre magad, hogy hajlongva hordod neki a macskakaját és esdekelve kéred, hogy kegyeskedjen megengedni, hogy simogatással kényeztethesd.
A norvég erdei macska is majdnem ugyanezt csinálta, csak ő nem akkora darab. Vagy nem láttunk akkorát belőle. Ő a sugárzó elegancia és nyugalom. Ekkora szőrtömeggel nem lehet csak úgy csacskán ugrándozni, meg pofozkodni, mit képzelsz?!
Az abesszin ezzel szemben olyan eleven, mint egy bespeedezett mosómedve. Azt hiszem, abesszint szeretnék. Előtte ugyan érdemes egy törhetetlen és szétszedhetetlen bútorokkal berendezett betonbunkerbe költözni... de ezért a cicusért megéri.
A perzsák inkább a gazdájukhoz bújtak a tömeg elől. Doromboló szőrcsomók.
A burmai cicák meg tágranyílt bociszemekkel epedeztek egy kis játék, vagy simogatás után. De ha már simogatás, akkor legyen játék is. Szőrös. Mozogjon. Enyém!
A sziámi cicusok szépek, de valahogy nem fognak meg. Girhesek és még buták is. Egy ismerősömnek volt egy. Az ennek tetejébe még egy kiszámíthatatlan kis dög is volt. Egyszer bújik, törleszkedik, hízeleg... a következő percben meg belédharap és miközben felháborodva leugrik az öledből, még beléd is mar. Szóval a sziámi nálam a zsiráf kategória. "Szép, szép. De otthonra nem kéne."
Aztán a kopasz macskákról ne is beszéljek. Szőkeherceg szerint a kopasz tengerimalachoz kifejezetten jól menne.
Szegények elég elveszetten mutattak egy jókora perzsa mellett. Girhesek, aprók és remegnek a hidegtől. Nem tűnnek túl életrevalónak. Ráadásul nem tud az ember beletúrni egy ilyennek a szőrébe... míg mondjuk egy karthauzi kifejezetten szőrturkálásra született.

A végén már picit unalmas is volt a macskaáradat, de érdemes megnézni. Bár 600,- Ft egy felnőttjegy. Ami azért nem kevés.

Ha netán valakinek mégis hatalmas mennyiségű pénze volna, vásárolni is lehet ott. Bár úgy vélem, egy ilyen kiállításon és versenyen csakis díjnyertes kölköket lehet venni jó sok pénz+50%-ért.

Nincsenek megjegyzések: