Képes voltam szombaton hajnali hatkor kelni.
Autós találkozó volt szombaton a Hungaroringen és az ilyesmire illik készülni.
Gondos ruhaválogatás. "Milyen idő lesz? Nem lesz ez túl meleg?""Bazki, nincs egy rongyom sem!" Hajmosás. Félálomban. "Hol az a rohadt hajkefe?!"
Kávé kimarad.
Smink. "Ez a szín jó lesz?!" "Melyik szemceruzát használjam?"
Aztán autómosás.
Szépek vagyunk, akkor mehetünk is.

Mit ne mondjak, cca. 200 olasz autó a Felvonulási téren meglehetősen impozáns látvány. Onnan ment aztán a menet Mogyoródra. Ami szintén nem mindennapi élmény lehetett az arrajáróknak.

Na és hogy mit is lehet csinálni egy autós találkozón?
Hát lehet klassz verdákat bámulni, megcsodálni a menő hangrendszereket, amiken jól szól a tücctücc, vagy a gettózene (a metált valamiért nem szeretik full hangerőn bőgetni). Aztán lehet még motortereket nézegetni és csajszikat sasolni.
És egyébként voltak programok is, mert csak a fentiekért önmagukban azért nem mentünk volna.

Van a Hungaroring mellett - vagy inkább benne - egy jópofa kis tanpálya, amin mókás dolgokat lehet kipróbálni. Sajnos aranyárban mérik ezeket az egyszerű halandóknak, de még úgy is erősen megéri szerintem, mert nagyon tanulságos. Már persze csak akkor, ha az ember gyereke nem szeretne sikítva a szeme elé kapott karokkal reagálni egy téli megcsúszásra. Vagy egy defektre. Vagy egy jókora esőre.
Nekem nincsen jogsim. Ha nagy leszek, majd lesz. Egyszer.
De utasként sem volt egy utolsó élmény a dolog. Boldogan visongtam, amikor például kiderült, hogy ha kirántják az autó alól a hátsó kerekeit, azt dupla leszúrt rittberger nélkül is meg lehet úszni. (Ez volt a defekt szimulálása rántópaddal - bár tudom, a fotóról inkább a legújabb szivárványmosó szolgáltatásra gondolt mindenki)


Aztán volt lejtmenet szappanos vízzel áztatott úton - nem, a kép nem az új Fiat Leon szökőkútjáró funkcióját ábrázolja.


És volt még pár ügyességi pálya, ahol ki lehetett próbálni, hogy melyik autó és melyik sofőr mit bír. ABS-szel, anélkül, esőgumival, imamalommal...

Szóval tanulságos volt.
Ez meg egy Ferrari Testarossa.


Utána Ördögasszony anyujához voltunk hivatalosak finomságokat pusztítani.
Örök hála neki az avokádókrémért, amit magamtól biztosan nem kóstoltam volna meg. Lévén hogy a zöldségesnél kábé úgy néztem a gyanús zöld kis testükre, mintha ufót látnék és különben sem volt gőzöm sem, hogy mégis hogyan döntsem el egy zöld gyümölcsről, hogy még zöld-e avagy megérett?!
Aztán ott volt a tatárhús... amit Szőkeherceg előadásában mindig imádtam.
Meg tiramisu.
Meg rák-nyárs.
El lettünk kényeztetve, egy szó mint száz.

Kár, hogy a buli folytatását Ördögéknél már meglehetősen álmos lévén, nem tudtam ébren kibírni. De azt majd legközelebb, egy kevésbé élménydús nap után.