Nos, hát végülis nyaraltunk, vagy mi.
Sőt, most is azt tesszük. Csak szólok, ha mégsem úgy tűnne valakinek.

Volt egy napunk a Vértesben és egy haverral elmentünk geocachingelni jól.
Ez egyébként egy olyan sznob, kockafejű dolognak tűnik... és valahol az is. De végülis ez az egyetlen olyan szórakozás, amivel még egy monitor előtt barnult programozót is biztosan ki lehet rángatni a természet lágy ölére. Egyszer legalábbis mindenképpen. Hiszen kell hozzá egy kis kütyü, amit lehet toszogatni, pittyeg, prüntyög, műholdakhoz csatlakozik (tehát kellőképpen tech és mecha) és mutatja az irányt.

Vesztünkre egy olyan útvonalat néztünk ki, amit egy igazi vadállat állított össze. Lehet, hogy ő ismeri a zergék vonulási útvonalait és gond nélkül bejárta a terepet, de mi bizony megküzdöttünk vele rendesen. Végülis van abban valami vonzó, hogy derékig érő szederben és hónaljig érő cserjésen keresztül próbálsz magadnak utat törni a kevéssé látható hegyorom felé. Amiről a végén kiderül, hogy csak három darab fehér szikla és mindkét oldalán szakadék van... Mondom, bizonyára van, akinek ez vonzó, de nekem ennyi masszív punnyadás után kicsit sok volt.

Úgyhogy feladtuk még a fele előtt és egyszerűen átmentünk egy másik útvonalra. Ott sem volt ösvény, de legalább szedres nem volt.
Hát így gyalogoltunk mi a Vértesben 12 kilométert.
Előtte még megnéztünk Gánton egy jó kis bányát is, ami úgy nézett ki, mintha a Marsot akarnák épp rekultiválni. Ezt amúgy mindenkinek javaslom, mert szép.


Aztán két munkával és rendrakással töltött nap után elmentünk Szilvásváradra. Tavaly finom volt a pisztrángjuk és akkor lemaradtunk a kisvasútról, amit muszáj volt bepótolni.
Egyébként a Szalajka-völgy és a Fátyol-vízesés környéke annyira kiépített túristalátványosság, hogy az már fáj. Igazándiból csak ezért nem nagyon mennék oda.
A völgy alján rögvest beléptetőrendszer és sorompó fogad. Ügyesen kitalálták, hogy a parkolásért fizessen a jónép. A parkolás maga pedig úgy történik, hogy az ímmel-ámmal leaszfaltozott dűlőút egyik oldalán (ahol nincsenek vendéglők) a fák alatt megpróbálhatsz leállni. Ahogy tudsz. A kutyát nem érdekli, hogyan. Oldd meg, paraszt!

A másik oldalon pedig ott vannak a vendéglők. Vagy 5-6 házikó és mindben magyarosch és pisztráng étkek. Najó, van szarvas és vaddisznó is.
Nagyon nem szidom őket, mert jól főznek. Csakhát a vendéglátósok stílusával nem mindig vagyok megelégedve. De ez más lapra tartozik. Mindenki ismeri a pohos, joviális pincért. Fekete bőrmellényben, farzsebben tartott tárcával. Nem ragoznám.

Úgyhogy inkább vicinálisra pattantunk ebéd után, aztán meg legyalogoltunk a lebetonozott túristaúton a patak mellett.



Szépnek szép amúgy. Ha nem hagytam volna itthon ügyesen az 1 GB-os CF-kártyámat, akkor talán még elég fotót is tudtam volna csinálni, így csak a 256 MB-ból tudtam gazdálkodni. És állvány sem volt nálam, az erdőben meg sötét volt, úgyhogy szinte minden képem bemozdult. De ezek a hobbifotós sirámai.

Viszont az útról megláttam egy kilátót. Úgyhogy szerintem jövőre azt nézzük meg, ha netán megint pisztrángozni támad kedvünk.