Olyan szinten nem volt kedvem írni semmit sem, hogy az már-már fájdalmas. Mondjuk mást csinálni sem nagyon volt kedvem... Például tanulni is kellett volna, de az is csak immel-ámmal ment. Aztán végül nekem lett igazam, mert egyáltalán nem olyanokat kérdeztek, amik a jegyzetben voltak. Ez persze nem jelenti azt, hogy legközelebb is ekkora szerencsém lesz.

Aztán tegnap ez az egész egy hatalmas délutáni alvásba fulladt bele. Szőkeherceg nagyot nézett, hogy hogy tudok egyszerre négy órát aludni egy délután és utána este még képes vagyok álmos is lenni. De most micsináljak? Már hiányzott a durmolás.

De azért jókislány voltam, festettem tojást, meg főztem sonkát is. Apámék megleptek ugyanis egy kisebb darabbal, ami kábé annyira hiányzott, mint púp a hátamra. De végülis mi nem vettünk, ma pedig egy jóizűt reggeliztem belőle, úgyhogy végeredményben hálás vagyok a meglepetés-sonkáért.

Szőkeherceg elment locsolkodni. Én meg mostan unatkozom.
Jobb híján megpróbálok megküzdeni a lakásban uralkodó káosszal. A konyhát már kábé káosz- és morzsamentesítettem. Aztán jöhetnek az elszánt locsolók. Sör az sajnos nincs, van viszont bor, martini, pina colada, tiramisu likőr és egy csomó portigris.

Na, mindenkinek jó termékenységi rítust, meg ilyeneket!