Tegnap anyu elbotlott abban a hülye szőnyegben...
...és combnyaktörése van.
Pedig nagyon reméltem, hogy ezt az "élményt" megússza. Agyondrukkoltam magam, hogy ne csússzon el az utcán, ha jég van, hogy ne botoljon meg a lépcsőn, menjen inkább lifttel. Erre megbotlik a szőnyeg sarkában. Tök banális!Ehh. Legalább síelt volna, vagy valami...
Este megműtötték. Kapott egy pár kapcsot, meg bigyerét. (még nem néztem meg, pontosan mit) Egy tök aranyos srác csinálta, akiről nem esküdnék meg, hogy nem volt fiatalabb, mint én. Bár ez lényegtelen amúgy, csak picit vicces. Fő, hogy nagyon lelkes volt a srác és tök korrektül elmondott mindent. Le a kalappal előtte, hogy szombat este fél kilenckor így tud pörögni.
Pár nap múlva már lábra is akarja állítani anyut. (Ez nekem teljesen új, mindig azt hallja az ember, hogy combnyaktöréssel mindenki több hónapig fekszik) Ennek a fordulatnak nagyon örülök. Azt meg majd meglátjuk, hogy anyu hogy viseli. Legalább olyan makacs és türelmetlen szamár, mint én. Nem hiszem, hogy könnyedén fogja tűrni, hogy nem klappol egyből minden és nem szaladgálhat rögtön.