Már pár napja visszajöttünk a Nagy Nyaralásból. Még a munkába is kezdünk már-már visszaszokni. Bennem meg közben felmerült, hogy affeneegyemeg, nem nagyon van miről írni.
Merthogy nem nagyon történik semmi, nem is nagyon csinálunk semmit. Az ember reggel felkel, reggeli, stb. Be a melóhelyre. Meló. Este vissza. Otthon. Mosogat, ránéz az éppen aktuális kuplerájra a szobában, pakolgat egy kicsit, majd feladja, lerogy a tévé/számítógép/üres rajzlap elé. Nézi, majd azt is feladja... és mivel már időközben este 11 van, elmegy aludni, mert másnap is 6:40-kor van reggel.
És akkor én még nem is dolgozom látástól-mikulásig, holott van olyan munkahely is, ahol még ennyi "élet" sem lenne a melón kívül. Hogy a csudában van ez?

Hmmm... gondolkodom egy pillanatig, mit lehetne csinálni.
Mondjuk meló után elrohan az ember moziba. Nem is rossz ötlet!
Csak éppen az igazság az, hogy momentán egyetlen olyan film nincs, amiért pénzt adnék bárkinek is.
El lehetne menni haverokhoz, barátokhoz, netán őket hívni.
Hétköznap ez nekik is ugyanolyan zűrös, mint nekünk. Este 8-ra odamész valahová, maradsz 11-ig, majd kimented magad, hogy "másnap izé... hisz, tudod..." És máris 1 óra, mire ágybaküzdöd magad. Nah, ezt maximum hetente egyszer, kéremszépen.
Lehetne játszani is akár. Régebben (kábé 2 éve még, ez nem is volt annyira régen!) olyan könnyen ment a heti egyszeri "este 6-tól este 11-ig játszunk" effektus! Őőőő...na, igen. Hogy mesét kéne írni? Meg...izé... karaktert generálni? Meg... csapatot összecsődíteni? Ja, hogy a négyből megint nem ér rá három?! Pfff! Még akkor sem mindig megy, ha netán egy lakásban laksz a potenciális játékosokkal...
Hmmm... romantikus vacsora a Kedvessel egy jó helyen. Ez tetszetős, csakhát tíz kilónyi többlettel inkább mozogni kéne. Ugye.
Ja, igen. Konditerem. Mostanság hanyagolva van szegény. Francegyemeg, bevallom, sajnálom rá az időt. Még plusz két óra, amivel később érünk haza. És még kevésbé tudok bármi mást csinálni, mint a meló.
Én hülye, még azt hittem, suli nélkül könnyebb, jobb, tisztább, szárazabb lesz (legalább nyáron)! Egy frászt! Ugyanazt csinálom, csak nem rogyok le tanulni esténként.
Most sem járkálok el, nem élek társasági életet, nem járok diszkóba, kaszinóba, peep-showba... nem maradok fenn éjjel kettőig, mert a csuda sem akar másnap álmosan pislogni a szeméből egészen estig. Hogy este megint elmenjen valahová és kettőig maradjon fenn. Vagy ötig. Vagy le se feküdjön, mert az tök jó buli és különbenis, majd holnap alszol!
Mondjuk ha nem 6:40-kor, hanem teszemazt 8:40-kor, netán 10:40-kor kelnék, mindjárt más volna a leányzó fekvése. Csak úgy meg pénzem nem lenne. Affene!
Sehogy sem jó ez.

Maradtak a hétvégék. Ebből egy nap elmegy pihegésre. A másik nap meg elmegy arra, hogy teszek egy tiszteletkört odahaza, a szülői munkaközösségnél.
A pihegéses napot mondjuk kirándulással tölteném. Na?
Igenám, de akkor nem volna bevásárolva, rendetrakva (így sem nagyon... az én izlésemnek legalábbis nem eléggé), mosva, főzve, kivasalva.
Néha azért sikerül elmenni egy-egy régnemlátott haverhoz. Bár lassan a saját legjobb barátnőm is kezd meglepődni a hajam színén, ebből pedig azt szűröm le, hogy őt sem látom túl gyakran.