(Egyszer volt egy előadásom, amin az impulzív vásárlásról volt szó. Akkor a tanár azt tanácsolta, hogy ragasszunk eccer próbaként a pénztárcánkra egy post-it cetlit, amit ugye csak sorbanálláskor veszünk elő, és ez álljon rajta: "Na te barom, most nézd meg, mi mindent vettél!")
Szóval így szokott történni, hogy némi vacsoráért és tejért beugorva végül a kosárba kerül egy pár pizzás csiga, egy pici saláta, egy csodaszép óriásbagett (teccik tudni, amiről lelógnak a sült sajtdarabok), egy zacskó ropogósan pogi, pár falat sajtos-tormás tekercs, némi kaszinótojás, és...
és... két polip.
Igen, polip.
Lehetne szépíteni, de ez akkor is valami randa lábasfejű volt, még ha oly pici is, mint egy fémhuszas. Sőt, rögtön két példány is. Így nézett ki az egyikük a mogyorós kistányéron:
Nos, valami ilyesmikre vadásztam kommandósaimmal anno az X-Com (UFO) 2-ben, és ettől az emléktől valahogy nem tűnnek ínycsiklandóbbnak. Egymás közt szólva, amúgy se nagyon. De arra, hogy végülis miért kerültek a kosárba, igazából nincs magyarázat. Talán a nosztalgia, hogy egyszer milyen rosszul lettem egy "tenger gyümölcsei" pizzától. Talán mert Bodzilla olyan lenyűgözve-rettegve bámulta őket a Spar megfelelő pultja mögött. Én meg; egyszer élünk, ráadásul nem egy Loch Ness-i szörny méretűek, pár deka lehet az egész, szóval nem dönt minket anyagi romlásba ez a két miniterrorlény.
(És tényleg, 150 Ft ha volt a kettő, és ezzel még a "de tudunk mi élni!" feeling is elmaradt. Hát nem éppen "bamboocha". Gyk.: nem "edd élet nagykanállal": esetünkben egy teáskanál is elég lett volna... Ez meg már milyen szánalmas.)
Ekkora felhajtás után igazi csalódás volt a kóstoló: tök ízetlen izé, röviden összefoglalva olyan "sós tengeri semmi" volt. Legalább "bamboocha" lett volna! Ehh...
(Lapzárta után érkezett: kerestem képernyő-képeket az X-Com 2-ből. Csak olyat találtam, ahol rákemberek vagy mik vannak. Aha, rákok... Esetleg mindjárt óriás homár, mi? Na elmentek a fenébe!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése