Céges hangulatjelentés következik:
- egyedüli sales-es kollégánk tegnap meghirdetett egy akciót, ami csak ezen a héten tart, de ma trükkösen szabadságra ment... (ezer telefon)
- egyedüli telefonos-mindenes titkárnőnk is ma ment szabira, de ő ráadásul egész héten nem lesz... (vele együtt a készpénzes fizetési lehetőség is ugrott az eheti akcióra)

Most mondjam, mennyi telefont kapkodunk fel ketten a kolléganőmmel - teljesen más munkakörben, amúgy semmi infóval ellátva az akcióról (amiről persze az Ügyféltől tudtuk meg, hogy egyáltalán van olyan!) -, vagy ki teccik találni?

Ja!! És a legfontosabb. A kapucsengő.
Az előbb mentem le a kapuhoz, és tettem ki egy post-it cetlit:
NE NYOMD
FOLYAMATOSAN!
CSAK RÖVIDEN...

Szép sárga. Gyártok még, hátha leesik...

Ugyanis amíg el nem engedik a gombot, addig be se tudjuk engedni a kaputelefonnal, csak a fülünket fogjuk kollektíven (szép hangos!), és csak várjuk-várjuk, mikor fárad már el a mutatóujja...
(És amúgy ez már a cenzúrázott verzió a cetlivel: a medvével és a fűnyíróval kapcsolatos eset elkerülése végett.)

Szép nap ez a mai. És még dél sincs...