Egyre fárasztóbb ez a nyűves suli, pedig nem rég még úgy voltam vele, hogy lám, milyen jó, olyankor pihenek egy picit, ha suliban vagyok. Hát most nem. A tegnapi nap volt mindennek a betetőzése.
Reggel azzal kezdtem, hogy berohantam megírni egy ZH-t kutyafuttában, amiről egyébként éppen csak hogy időben tudtam, hogy egyáltalán írunk ilyet.
Aztán rohantam a régi albérletbe nyomtatni egy adagot, mert délben már a várostervet kellett bemutatni és kedden késő este még javában csinosítgattam a Kopaszi-gát környékét a számítógépen.
Viszont az órán, amig nem jött a tanár, csináltam pár skiccet. Erre nem odagyűltek a többiek nézni, hogy hát ez a hülye meg micsinál ilyen nagy elánnal? Aztán jött, hogy húúúú, de jól rajzolsz, hűűű, ezt meg ki csinálta, jujjjdejóóó, hűűű meg haaa... És ez baromira legyezgette egyébként az önbizalmamat. Úgy egyébként. Úgy egyébként nem vagyok ám hiú, áááá, dehooogy.

Aztán odajött a gyakorlati tanár is végre és konzultáltunk egy adagot, de semmi értelmeset nem mondott, csak álmodozott egy sort, hogy mennyire hiper-szuper dolgokat tudna Ő elképzelni erre a területre. Ebből ugyan nem okult senki, de legalább szórakoztató volt.
Aztán hazarohantam anyuékhoz, mert már elég régen nem láttak. Megmutattam magam, megmutattam a rajzaimat, de alig dícsérték, mondván, hogy nehogy elbízzam magam. Persze maga a terv nem tetszett nekik. Egyébként nekem sem tetszik. Ennek egyszerű oka van. Szinte teljes egészében a tanár elképzelését tükrözi. De micsináljak? Inkább bérrajzolok, mint a saját kis elképzeléseimre kapok egy hatalmas karót.
Mindezek után hazajöttem és még mindig nem volt éjfél, úgyhogy nekiestem a szilárdságtan házinak, amit már jóval régebben el kellett volna kezdenem, de egyszerűen nem jutott rá sem idő, sem energia. Persze elakadtam az első apróságnál. Szenvedtem vele még egy picit, majd lecsaptam és elmentem aludni. Ma folytatom. Talán így reggel okosabb vagyok. Habár már pár napja nem bírok normálisan aludni. Ehhh, biztosan a sok stressz... * a szerző elmegy kávét csinálni *