A mai a sűrű postok napja, úgy tűnik...
Az imént vándorolt a gyomromba némi chilis csokikrém. Na, nem kell megijedni, egyrészt nem hülyültem meg, másrészt ez nem egy sámánikus ritus félresikerült mellékterméke. Esőtáncot sem jártam a készítése közben. Nem kellett hozzá sok dolog:
személyenként cca. 3 teáskanálnyi csokikrém (lehet kapni üvegben és műanyag flakonban is, eredetileg tán díszítésre szánták)
kb. 1 dl habtejszín
némi chilipor (na, ezzel vigyázzunk, mert túladagolás esetén fennáll a veszély, hogy Emberünk fennhangon tüzet lihelve lefordul a székről)
Egyébként használhatunk Erős Pistát is, de akkor számolni kell azzal az egyedi esztétikai élménnyel, amit a világos barna krémben lebegő piros paprikacafatkák és a sűrűn előforduló paprikamagok látványa okoz.
Na, ezeket a dolgokat egy habverővel, vagy kicsi adag esetén kézi tejhabosítóval verjük addig, amig a plafon izzadni nem kezd... de legalábbis amig nagyjából krém állaga nem lesz. (megjegyzem, hogy a túlvert tejszín humoros kis állatfajta és vajjá áll össze. Nos, valahogy egyetlen családtagom sem szerette eddig az édes, csokis vajat.) A kész krémet az első lelkesedés melegében rögvest tálalhatjuk.
Mindenkinek javaslom az élményt.

*SPOILER ON*

Nem égeti a szádat, nem csípi a nyelved, nem fogsz tőle harákolva a csapig menekülni, hogy kiidd a Dunát (Tiszát, Marost, Atlanti-óceánt, miegyebet)... édes, krémes, és csokis, ahogy kell...
Aztán amikor a torkodhoz ér, elkezd finoman csípni. Na, nem kell félni, ha nem túlzod el az adagot, akkor alig fogod érezni.
Csipked majd egy picit egészen a következő kanálig.
Aztán egyszercsak elfogy.

*SPOILER OFF*

Egyébként nem kergültem meg és nem néztem túl sokat a Csokoládé DVD-t. Egyszerűen csak volt szerencsém megkóstolni a Tortuga nevezetű műintézmény chilis csokoládés parféját és sajnos csoki és chili rajongó is vagyok.