Végre eljutottam oda, hogy megfogalmazzak egy postot. Jöhetnek a pom-pomos lányok és rivaloghatnak üdvöket.
Kénytelen leszek visszamenőlegesen felidézni pár dolgot. Csak úgy időrend nélkül.
Momentán melókeresésben vagyok. A munkaadó munkát ad ugyan, csak nem fizet. Egyre szarabbul állok anyagilag, sőt tréül, ha lehet így fogalmazni. Ennyire tréül még nem álltam. Kénytelen vagyok rinyálni a pénzért, ami jog szerint jár nekem és kurvára szarul érzem magam miatta. Én érzem magam szarul miatta, a francba!
Szerdán rinyapartit tartottunk Ördögtestvérrel. Ő is elég csehül van. Úgyhogy lassan klubot is alapíthatunk. Szőkeherceg is csatlakozhat, lassan nem lesz munkahelye. Isteni jót sírtunk-ríttunk, aztán adtunk némi alig-borravalót a pincércsajnak. Mondjuk amennyit fintorgott, még ezt sem érdemelte meg szegény csóró triónktól.
Ezek után még volt nagy rohanás, hogy elérjük Szőkeherceg szokásos ultipartijának maradványait. Ott már pakolták fel a székeket. Párszor célzatosan ránk oltották a villanyt. Kicsit érdekesen viszonyulnak egyesek a "jó kocsmáros" szerepkörhöz, az az érzésem ennyi tapasztalat után.
Voltam könyvesboltban is, hogy apámnak születésnapjára beszerezzek egy fűszeres könyvet a vésztartalékaim utolsó morzsácskáiból. A ponyvaregény polcot már meg sem néztem, mert nem akartam heves szívfájdalom és nyálcsorgás közepedte távozni a boltból. Bután néztek volna.
Szóval így állunk. Nem akar valaki örökbefogadni és eltartani, amig sulibajárok?