Mindenhová beadtam a jelentkezésemet, ahová csak tudtam. Lakásügynöktől kezdve a munkahelyi mérnökön keresztül a tervezőig bármi lehetek. És mindenre képes is vagyok, kéremszépen!! Érted, vazze, mindenre!
Hétfőn voltam is egy helyen. De csak arról győzött meg, hogy oda aztán nem megyek. Bár kifejezetten nagy esélyem van elnyerni az állást. Azért remélem, a fickó emberismeretből nem teljesen analfabéta és észrevette a felé sugárzott halk undorhullámaimat. Valahogy nem szívelem a bunkó, paraszt építészeket, akik sajátmaguktól el vannak szállva. Sőt, nem csak az építészeket nem szeretem, ha ilyenek. Akár van okuk rá, akár nem. Mondjuk ahogy elnézem, szépen csendben valahogy nem divat jó házakat tervezni, csak nagy hanggal és óriási pofával.
Hát igen, ehhez a jó benyomáshoz járult egy huszonegyedik századi förmedvény a szobája falán, amit szemmel láthatóan ő csinált, komolyzene szólt az irodájában a tervezőknél meló közben - amivel semmi bajom, de energikus munkára képtelen vagyok mellette - valamint óriási arc és borzasztó fikamennyiség, amit bárhová képes szétszórni, a lényeg, hogy ne az ő műve legyen.
"Jééé, már Debrecenben is van főiskola?!" *elfojtott anyázások* "Van, hogy gebednél meg, nem csak Budapest létezik a térképen, okostojás."
"Ki az a hülye, aki manapság hatvanszorhatvanas álmennyezeti elemeket tervez??!" * szűrt morgás a fogak közt* "Majdnem mindenki, te hülye barom..."

Voltam ma is egy helyen. Őszintén szólva hátszéllel, amit cca. 3-4 évenként egyszer veszek igénybe - és olyankor sem jön be. Hát most sem jött be.
A fickó az ex-excégem főnökeinek volt az évfolyamtársa. Tudom-tudom... nem lehet azt az évfolyamot eltörölni a Föld színéről. De nem volt egy jó ómen.
Az egyáltalán nem jött be neki, hogy kéthetente (minimum) három napot töltök suliban. Úgyhogy életem egyik legrövidebb állásinterjóján vettem részt. 7 perc alatt végeztem. Mondjuk ehhez kimentem a jófrancba. Bár ez úgy tűnik, tendenciává válik, mert hétfőn is lementem a térképről.

Ja, hétvégén rajzoltam.



Kissé fétisizáltam a marker filceimet, amit nem kellett volna. Jó-jó, sokba kerültek és bizony nem mertem rendeltetésszerűen használni őket, de most kezdek ráérezni a dolog ízére. Legalábbis azt hiszem.