Kezdem nem tudni, hogy mi a franc van tulajdonképpen!
Nem értem, hogy belefutottam egy lúzer faszkalapba, akit mindenki átver, ellopják mindenét és kibasznak vele, vagy ő egy dörzsölt szemét, aki addig húzza a kifizetéseket, ameddig csak lehet, sőt inkább nem is fizet. Ez a mostani munkaadóm volna. Én pedig immár azon gondolkodom, hogy otthagyom a pályámat a francba és elmegyek valami nekem jobban fekvő állásba. Ahol kihasználhatom jó kommunikációs képességeimet, jó team-worker hozzáállásomat és azt, hogy tulajdonképpen rühellek a tervekkel pöcsölni, inkább valami átfogóbb dolgot szeretnék csinálni. Könyörgöm, sales-es, vagy HR-es akarok lenniiii!
Az a baj, hogy ha találok egy olyan melót, akkor otthagyom a sulit a francba... amit talán nem kéne.
Ja, június 15-től kaptam egészen idáig összesen 80 ezer (írd és mondd: nyolcvanezer) forintot. Hurrá! Abból meg lehet ám élni! Lehet fizetni az albérletet, lehet belőle néha-néha szórakozni, lehet venni alapvető élelmiszereket és nem kell a szülőkön lógni, nem, dehogy. Szóval kezdem unni a "jajj, megint átvertek, ellopták a pénzemet, ellopták a kocsimat" dumát. Elegem van! És szeretnék pénzt látni a melómért. Arra meg végképp nem érek rá, hogy kéthavonta újabb és újabb céghez rohangáljak. Akik franc tudja, hogy állnak a kéthetente három napos kimaradásokhoz, hogy 5-kor lelép az ember, mert tanul, magánéletet él és néha alszik is és franc tudja, hogy hogy állnak ahhoz, hogy azoknak, akik melót végeznek nekik, azoknak fizetni kéne valamit.
Néha az az érzésem, hogy ahogy haladok előre a korban, úgy lépek vissza és egyre visszább a "karrierben". De ezt biztos csak a pillanatnyi borús helyzet okozza, hogy így látom.
És most elrohanok dolgozni, hogy legyen még egy kis pénz, amivel tartoznak nekem...