Volt régebben egy ígéretem. Nem tartottam be, mert valahogy teljesen természetes volt, hogy már mindenki tudja, amit tudnia kell. Ez részben igaz is, de tegnap megdöbbentem, hogy egy általam nagyrabecsült bloggertárs nem tudta, mi a helyzet körülöttem és meglepődött az információtól. Neveket nem mondok, tudja majd ő, hogy róla van szó.
Szóval "csak" annyi *a szerző zavartan kavicsokat rugdos és köröket rajzolgat a lábával a porba, valamint szoknyája szegélyét gyűrögeti*... szóval mostanában sokat vagyunk együtt Szőkeherceggel, igen... hát kint van...
Egyébiránt bevallom, ennek az állapotnak a jóslata úgy fél évvel ezelőtt megdöbbenést vagy heveny körberöhögést váltott volna ki belőlem. Azóta már elkészültek az első, majd a második, majd a sokadik fotók, amiken együtt és az átlagosnál közelebb vagyunk egymáshoz. És egyébként sem volt titok, hogy kedvelem. Bár viszonyunk elég furcsán indult... de lényegében és a sallangokat elhagyva ott kötöttünk ki, ahol ő megjósolta úgy tavaly augusztus táján. Csak kicsit máshogy és jópár hatalmas tiszteletkör után, valamint kellő mennyiségű pozitív csalódással fűszerezve mindkét részről.
Nos, eme világnak tett vallomásom után pedig elindulok megint a szüleimhez. Ezúttal kellő mennyiségű feltöltött aksival és még a dioptriás előtéteket is viszem a géphez, ha netán makrófotókat támad kedvem készíteni. Márpedig kedvem támadni fog. A nap hétágra süt.