csütörtök, július 29, 2004

Volt itt egy volt kolleganőm, hogy világosítsam fel az ArtLantis kezeléséből. Remélem, tudtam neki segíteni.
Ő viszont mesélt nekem. A volt cégről. Ledöbbentem. Persze anno a cégvezetés miatt jöttem el. Beelegeltem a pofájukra. Ezt kábé közöltem is velük párszor - főleg egy bizonyos volt a kedvencem - , mert akkor már mindegy volt és úgy jobban esett. De azt nem gondoltam, hogy akkora köcsögök tudnak lenni, hogy amint kiderül egy kolleganőről, hogy terhes, megtalálják az alkalmat és kirúgják. Persze... Zsuzsi sem volt sosem az a meghunyászkodó tipus, és ahogy hallottam, az utóbbi időben meghülyült a menedzsment. De könyörgöm, legalább meg lehetett volna várni, amig amúgy is elmegy szülni, nem?! Persze tiszta nyereség egy cégnek kidobni egy 4.5 éve ott dolgozó munkatársat. Értem én. Teljesen megéri. Helyette majd betanítunk egy újat, csendesebbet... Hát, ilyen a kényszervállalkozók élete. És ugye ezek után még kénytelen be is fogni a pofáját az ember. Végkielégítés nuku, GYES, meg GYED majd jön a minimálbér után és közben még addig próbálj megélni. Örülj, hogy tudsz dolgozni, ha szerencsés alkat vagy és nem vagy folyton rosszul. A kismagyar alkalmazói réteg kapja be a kislábujjamat!
Ja, belinkelem a céget! Mert én olyan vagyok! Csak az menjen hozzájuk, akinek baromi erős gyomra van és jól bírja, ha genny alakok a főnökei, valamint a sales részleg több főt alkalmaz, mint a termelési részleg és még jobban is keresnek. Köszönöm a kitüntető figyelmet!

Nincsenek megjegyzések: