Tegnap találkoztam Egyiptomi Istenséggel, hozott nekem vissza pár cuccot. Valahogy két mesekönyv is belekerült, amik nem az enyémek, de ez egészen jó hibaarány. Hozott egy fülbevalót is, amit azonmód el is hagytam a TESCOban fehérnemű vásárlás alkalmából. Sebaj, úgyis bizsu volt és megvan még a párja. Egészen jól elbeszélgettünk. Még Ms. Nyúlfélével is összefutottunk, aki leült hozzánk beszélgetni. Aranyos csajszi. Bár vicces volt, ahogy megkérdezte: "Mi van veletek, meséljetek!" *kínos csend, vállvonogatás* Erre hozzám fordul: "Szőkeherceg hogy van?" Khmmm....izé... Jól. De tényleg!

Ördögtestvér meg immár egy duzzanattal kevesebb lett, viszont egy jókora kötés-bumszlival több. Végülis... így is, úgy is púpos a feje egy ideig. Előbb a gyulladástól, most a géztől. Alkalomadtán már meglátogatom, mert igazán szánalmas, hogy vagy úgy...egy-kettő-sok hete nem néztem be hozzá. Lassan meg sem tudom számolni... Sorry, Cuni, majd pótoljuk a kimaradt söröket.

Szőkeherceg burkoltatni fog. Ennek kapcsán a burkolók, mint különlegesen elvetemült mumusok jelentek meg a szemem előtt, akik mind az ellenség - azaz a T. Megrendelő - pénzére pályáznak. Ilyenkor sajnálom, hogy nem szereztem tapasztalatot a kivitelezésben. Bár a lapot nem a burkolók veszik, hanem a T. Megrendelő. Ergo akkor azért annyira nem basszák át a fejét. De csak kerüljenek a szemem elé, leordítom róluk a hajat is!
...Mint utóbb kiderült, ki lehet úgy hozni azért, hogy tulajdonképpen át sem akarták baszni a fejét az embernek. De azért én csinálok kőkiosztási tervet. Legalább így tudja az ember, hogy mennyi lap kell (nagyjából) pontosan.