Reggel elbeszélgettem egy kollegámmal. Vagyis péntektől már csak volt kollega. Mondta, felmondtak neki. Én még június közepéig szándékozom itt kihúzni. Egy haldokló cég végnapjai Part 3. Ugyanis a Part 1 akkor zajlott, amikor beléptem, csak nem vettem észre a jeleket. A Part 2-nél még el tudta magával hitetni a cégvezetőség, hogy sikeres évet zárt. Már akkor sem lettem volna a helyükben, most még kevésbé. Júniusban már csak három ember lesz a pesti irodában. Megjegyzem, mindezt több, mint kettőszáz négyzetméteren, ami viszont októberig van bérbevéve.
Az új cégről meg fene sem tudja, hogy mit gondoljak, mert munka ugyan van, de... az igazat megvallva a leendő főnök nem valami szimpi (de eddig mindig megszívtam a szimpi főnökökkel, tehát ez akár jó is lehet), azonban most Párduchölgy elmondása alapján akadtak kis 'likviditási gondok'. Remélem, nagyon remélem, hogy csak átmenetiek.
Azonban valamiért féktelen jókedvem van. Afféle hancúrkedv. Ilyenkor szoktak a kismacskák a függönyre mászni, meg leverni a virágcserepet, meg lesből megtámadni a tejescsuprot. Én csak vihorászva szoktam hemperegni egy napsütötte díványon. De az én méretosztályomban nagyjából ez az elvárható tevékenység, nem mászom függönyre inkább. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a hangulatomat sikeresen válaszottam le az evilági valóságtól és eufórizáltam sajátmagamat. Vajon melyik szer volt ennyire hatásos? Vagy elég volt, hogy reggel nézegettem a pipacsokat?