Megláttam ezt, majd ezt. És sorban beindultak a szinapszisaim. Szinopszisok sajnos még nem, de attól sem állok távol. Először fellázadt bennem az Olvasó. Aztán toporzékolni kezdett bennem az Író is. Aztán dörömbölt a Jóizlés, és még a Prűdség is kikelt csipkebevonatú szatén ágyikójából. A Múzsa mondjuk mélységes kussban lapult egy sötét sarokban, de azt hiszem, hogy ezen igazán nem kell csodálkozni. Szóval kikérem magamnak! Mint olvasót, felháborít, hogy ilyen szemetet tesznek elém olyanok, akik saját bevallásuk szerint ezt blöffnek szánják. Potom majdnem kétezer pénzért én nem kérek blöfföt, csókolom! Tartsa meg a kiagyalója magának, magában és üljön be vele egy csendes gumirozott szoba mélyére. De sietvén! Aztán eltöprengtem hangosan az úgynevezett 'magyar sci-fi irodalom' sorsán. Állítólag van ilyen. Valakik, valahol látták. Mert mivelhogy még díjakat is osztanak. Itt jött ama eb gondolat, ami régóta rágja a kis lelkemet. Még annakidején a Fotóarénán tapasztaltam (először) (és nemcsak én), hogy akik 'újoncként' beállítottak pár ütős dologgal, azoknak utána fényesre volt vala nyalva az hátsó fertálya és onnantól kezdve a legnagyobb igénytelen szart is körbedongták a körötte zsezsegő slepp tagjai. Kicsit lefordítva ezt, nagyjából azt a jelenséget vélem felfedezni, hogy ha valaki nagy hanggal letesz valamit az asztalra, elég arra félszavakkal hivatkoznia és máris akad pár jószándékú felebarát, aki leborul és port töröl a kiscsizmáról. Niiiiincsen tekintélyelvűség és niiiiiincsen fogyasztói vakság... áááá, dehogy! De hát tulajdonképpen min is háborodtam én fel?! Inkább befoghatnám és sürgős ütemben elkezdhetnék írni. Regényt akár. Vagy rajzolni. Soook művésziesch képet. Az a baj csak, hogy ezekkel kapcsolatban tökéletesen impotens az összes múzsám és nemhogy homlokpuszira, de még egy szempillarebbenésre sem hajlandóak a témában. És itt jövök rá mindig, hogy valamit valahol nagyon elszúrtam és lúzerebb barom vagyok a leglúzerebb baromnál is.