Villamos nem ütött el, nem harapott meg. Viszont a frissen felsuvickolt lépcső elgáncsolt. Rajzfilmbe illő lehetett, ahogy felbukfenceztem. Egyébként köszönöm, csak a farcsontom fáj, de maximum annyira, mintha izomlázam lenne. Holott ott alig van izom. Esni tudni kell és én büszke vagyok magamra. Mint minden balfaszságom után. Igaz, vannak olyan kínos kis epizódok is az életecskémben, amiket jobban szeretnék még a saját feledésem homályába is burkolni. Kár, hogy annyit még sosem bírtam inni. Másnap valahogy mindig minden előjött - a kínosabb részek biztosan. Na, de mindenki volt fiatal és bohó... és akár mondhatnám, hogy kellett a pénz, de ennek most semmi köze az agymenésemhez. Húúú, de zöld vagyok ma. Valószínűleg az is rátesz erre két péklapátnyival, hogy Egyiptomi Istenséggel ma is kicseszett a telefonja, ami az utóbbi időben rendetlenkedésképpen morcosan hallgat csörgés helyett. Ennek okán elkésett, rohant, nem fürdött reggel és rinyás volt. És bejelentette, hogy este nem jön gótbulizni. Úgyhogy nekem a buli tényleg gót lesz asszem. Legalábbis az első két sörig. De azért aranyos volt, hogy mindenki meg akart vígasztalni. Jelentem, nem vagyok szomorkás, csak babusgatás-hiányom van és látni akartam végre a pasit, akit szeretek. De kibírom ám holnap reggelig! Nagy kislány vagyok és kibírom. Kézenállva kisujjon kábé, de kibírom. *fogak összeszorulnak*