Sikeresek voltak abbéli törekvéseim, hogy kriplit csináljak magamból. Büszkén jelenthetem be, hogy sikerült. Csak most alig tudok járni. Tegnap este a haverokkal kezdtünk a szokásos helyünkön. Kecskevadász és Szőkeherceg Dunába-lökdösőst játszottak, engem meg szórakoztatott Gyerekember és Ördögtestvér. Aztán jöttek még mások is. Páran a csetről, meg Ördögtestvér egyik haverja (bár hívhatnám barátnak is). És később még a legkedvesebb Ügynököm is beesett. Szőkeherceggel pedig kölcsönös rinyapartiban törtünk ki, de azt hiszem, ez most mindkettőnknek nagyon jól esett. Gótultam kicsit Egyiptomim távolléte miatt, miközben Gyerekember késekből kapott oktatást. Azonban mégis kellemes meglepetés ért, mert az éj közepén mégis beállított Egyiptomi Istenség. Azt állította, hogy nem akart otthon gótulni. Úgyhogy jött velünk a tánchelyre. És véééégre évek óta először megint táncolhattam, csűrt döngölhettem, rázhattam a hajamat. A zenék 98%-a ismeretlen volt előttem, de engem az mióta zavar 2 sör után? Najó, rá kellett innom még kettőt, de a parkett ördöge előbújt a lábamból. Viszont úgy vélem, hogy valami túl jó történhetett velem az utóbbi napokban, mert a villamosok összeesküdtek a lépcsőkkel és az egyik (a tegnapi napon másodszor) elgáncsolt. Lábfejem megrándult, jelenleg járni nem tudok, vagy nem nagyon. Ezek mellett vicces lesz egyrészt az, hogy délután jönnek a srácok csilisbabozni, másrészt hogy utána mennénk még bulizni, vagy mi. De nem, erős vagyok, nem és nem mondom le. Egyiket sem!