Végül összekavarodott a tegnapi este és billiárd lett a dizsiből. Összekapartam pár havert, barátot még és leugrottunk a szokásos helyre. Csatlakoztunk Kecskevadász kollegáihoz. Ördögtestvért először a páromnak hitték, de 'megnyugtattam' mindenkit, hogy ő a testvérem. Azt azért nem értem, hogy miért riadtak így jobban vissza... Teljesen barátságos, jóságos bátyus kinézete van.
Billiárd közben a rafináltul mocsok felsőm középső gombja folyton elhagyta magát és kiugrott a helyéről, úgyhogy gondolom, mindenki igen jól szórakozott. Később csatlakozott hozzánk egy másik csetes haver, aki aztán billiárdban szétvert mindenkit. Ebben maradtunk és 'hazamentünk' Ördögtestvérhez folytatni az ivászatot, dumászatot. Lassan odaköltözik hozzá a banda. Most is ott aludtunk páran.
Ma pedig 'családi' evészet volt. Összeültem a két bátyámmal végre, bár sajnos keveset beszélgettünk. Ördögtestvér és Gyerekember a két 'fogadott' bátyám. Ez egy érdekes rituálé a cseten, hogy virtuális rokonokat szedünk össze. Van apám, főnököm, Mesterem, két bátyám... Nem belterjes a társaság cseppet sem. Bár ez valószínűleg minden nagyobb társaságban kialakul egy idő után. Régebben is voltak 'fogadott bátyáim'. Érdekes, hogy mindenki az idősebb fiútestvér szerepkörére pályázik. Ezen a pszichológiai jelenségen és ennek jelentőségén még töprengek egy kicsit. Tulajdonképpen nem érzem úgy, hogy ázott kiscica szemekkel néznék a világra és apáskodást, vagy bátyáskodást váltanék ki, netán állna szándékomban kiváltani. De hát hogy én mit gondolok, az egy dolog.
Egyiptomi Istenséghez jövet a buszon gondolkodtam leendő beköszönő novellámon. Hirtelen pár elég beteg ötlet jutott eszembe, úgyhogy azokat hamar elvetettem. Bár már megállapították, hogy valószínűleg nem csipkéből, tejszínhabból és vattacukorból van az én lelkecském... de azért ezek az ötletek még ahhoz is túlontúl durvák voltak. Úgyhogy agyalás folyik tovább. Valami olyasmit kéne, ami mostanában foglalkoztat. Vagy steampunk, vagy fantasy. Kis gótikus beütéssel. Netán Kultikussal. Bár ez utóbbi tényleg beteges volna, de hirtelen ilyesmire támadt kedvem. Valószínűleg a saját dolgomat nehezítem. Az biztos, hogy robbantgatni és gyilkolászni fognak benne. És a főhős kicsit dilinyós lesz. De még többet nem tudok...
Vicces volt, hogy pénteken bejött az irodába a főnök kisfia és a kollegáim megragadták az alkalmat és rögvest velem kezdték el ijesztegetni a kissrácot. Méghogy én kisfiúkat eszem reggelire! Bahh! Szerencsétlen gyerek egész délután olyan ijedt szemekkel nézet rám, mintha tényleg akármelyik pillanatban leszedhetném a fejét és elkezdenék vele labdázni. Jó, oké, bevallom, morcabb voltam az átlagosnál. De ennyire azért nem... azt hiszem.