Vajon miért akkor idegesít a legtöbb kis apróság, amikor kicsit labilis a lelkiállapotom? Valószínűleg azért, mert labilis a lelkiállapotom. Amúgy természetesen mindennap ugyanolyan idegesítő, ha boltban az eladó pofázik a háta mögött álló biztonsági őrrel és háromszor kérdez vissza, hogy mit kértél és mennyit, ha fintorog a pénztáros, amiért a kettőszáztizennégy forintot apróban számolod ki és nem adsz neki háromszázat, hogy visszaadhasson, ha lebasznak a haverok, hogy szar volt a zene a kricsmiben, ahová találkozót szerveztél, ha hülye a főnököd és ha egyszerűen csak beborul az ég, ahelyett, hogy sütne a nap. Csak máskor azt hiszem, nem zavar ennyire. Végülis már most sem. Jó dolog, ha az embernek vannak barátai. Például jött Kecskevadász és előbb gyengéden felpofozott, majd seggberúgott, végezetül leöntött egy vödör hideg vízzel. Persze virtuálisan. De már köszönöm, jobban vagyok. És tényleg ez kellett...
'Don't call a doctor, I'm gonna get better...don't run for the priest, I'm gonna find some faith' (ez innen)