Szombaton felidegeltem magam. Persze Egyiptomi Istenség lehülyézett. De aki látta őt már CoD-ot játszani mulitpalyer üzemmódban... ahhoz képest szerintem én bakfitty vagyok.
Szóval felidegeltek. Bár szerintem senki sem szereti, ha beleszólnak a legszentebb magánéletébe, pláne baromságokat. Egyébként pedig köszönöm szépen, jól vagyok úgy, ahogy vagyok, nem kérek önkéntes életvezetési tanácsokat, sem pedig nagyipari gyóntatást. Ha tanácsra van szükségem, kérek. Ha pedig idegesítenek, akkor ordítok. Csak azért nem kiabáltam le az illető haját, mert annyira megdöbbentem, hogy alig bírtam szóhoz jutni. Hazafelé menet pedig rámjött, hogy nekem cigiznem kell. Pedig alig voltam beállítva. Pedig cigizni olyankor szoktam és csak akkor, ha a társaság 95%-a dohányzik mellettem. Afféle szociális interakcióképpen teszem. Azután pedig átfutott a fejemen battyogás közben, hogy egyre kevésbé utálom a bagót és ha így haladok, akkor rá fogok szokni. A múltkorjában a suliból kifelé jövet villant át az agyamon, hogy rá lehetne gyújtani. Nos, mivel nem volt mire, ez szerencsére maradt gondolati szinten. Viszont amint megveszem az első dobozt, rálépek a züllés útjára. Akár napi két szálat is elszívhatok... aztán majd jön a napi két doboz. És ezért nem veszem meg azt a bizonyost!
Egy kedves csetestől kaptam tárhelyet egy galériában és úgy döntöttem, hogy a steampunk-agymenéseimet ott publikálom a közönség előtt. Egyébként megtisztelőnek érzem, hogy érdemesnek tartja a dolgaimat a webretevésre. Mint ahogyan Méregzsák véleménye is jól esett tegnap a gőzluvnyára, hiszen kifejezetten pozitív volt. Tőle pedig ez nagy szó. Nem, nem ő az örök elégedetlen, de túlfejlett kritikai érzékkel áldotta meg a sors. Ezért pedig minden pozitív hangú megnyilatkozást a legnagyobb dícséretnek veszek tőle.