Voltam orvosnál. Kezdték azzal, hogy összeszidtak, miért nem a háziorvosomat nyaggatom. Há' mondom, mer' az csak este rendel, én meg most dolgozom. És mert a szakorvosi rendelő éppen szemben van a melóhelyemmel. Erre felküldtek a sebészetre. A gyomorfájásommal, dehát nincsen náluk belgyógyászat, egyem a zuzájukat. Szó se róla, egyébként baromi rendesek voltak. Mindazonáltal azonnal kiszemelték maguknak a kedvenc kis szemölcsömet a köldököm mellett, hogy azt biza' le kéne szedni. "Dehát a gyomorfájás..." "Ja, hát az csak az influenza szövődménye, igyon sok hideg folyadékot, meg egyen gyümölcsöt...de azt a szemölcsöt csak le kéne onnan szedni valahogy..." "De gyógyszer a hasmenésre..." "Nem, az nem kell, csak igyon sokat...de az a szemölcs ottan nem lesz jó." Sebészek! Késmániások! Azért elengedtek végül vagdalkozás nélkül is.
Most sokkal kevésbé érzem ványadtnak magam, pedig semmi újat nem tudtam meg. Ennyit a pszichés orvoslásról.