Azért is felzabáltam egy adag mákosgubát, amit az albitárs kapott a pizzájához, "...ha beledöglök is!" felkiáltással. A vicc az, hogy persze akkor jön rá az emberre a haspókság, amikor nem kellene. Naná, hogy akkor. Mindegy, végülis pizzát is ettem a hétvégén.
Jöttem hazafelé és megint konstatáltam, hogy imádom a város éjszakai fényeit. Egyszerűen kedvem lett volna megállni heves nyálzás közepedte. Persze nem tettem, de azért lassítottam és gyönyörködtem a szembeni domboldalzatban. Szép és kész. Nah! Olyan jó kibergót, vagy mi.