Újabb getha. Tegnap hasmenés, ma már takonykór. Azt semmiképpen nem mondhatom, hogy unalmas lenne így az élet. Bár kicsit már unok a monitor előtt gubbasztani, de legalább rajzolok.


Jövőre viszont beoltatom magam influenza ellen. Kell a francnak ez még egyszer!

Belefutottam az úgynevezett internetes-kultúra nevű torzszüleménybe. Elkezdtem keresni magamnak a Wacom-táblát, vajon hol lehetne beszerezni ezt hazánkban. Erre volt ám két ígéretes jelentkező, nosza írjunk mindkettőnek emilt. Na persze, hogy csak az egyik válaszolt. Jó, akkor rendeljük meg tőle. Sales-manager jelentkezik. Még telefonon is beszéltünk. Azóta sem értem, hogy miért alkalmaznak álomkórosokat sales-es munkakörben, de valószínűleg csak az esélyegyenlőség miatt. Az alvásilag hátrányos helyzetű munkatárs kibökte végül, hogy még nem tudják melyik táblát akarják behozni a 3 közül (nem tudom, ezen mit kell annyit vacillálni, én azonnal megmondtam volna nekik), de leadják a rendelésemet és cca. 3-4 hét alatt meg is kaphatom a cuccot. Ebben maradtunk. A kiszabott idő azóta lejárt. Felhíttam megint az alváskárosult kollegát. 'Háááátőőőőő...nem rendeltük meg, de forgalmazni fogjuk ezt meg azt is és mostmár fogyóban a készlet, úgyhogy nemsokára rendelni fogunk...blabla...kb. egy hónap múlva már lesz' Nyeh. Letörtem. De végülis én türelmes alkat vagyok. Megvárom ám! De csak úgy kíváncsiságból ránéztem a másik cég honlapjára. Február tizedike óta lehet náluk kapni a táblámat! Brühühühühüüüü! Ha lehet személyesen vásárolni náluk, megveszem végre ezt a szart - már tele vele a tököm - és lemondom a rendelést a másiknál. Ha nem, akkor kapják be az összes ujjam és kivárom azt a nyűves egy hónapot!