Tegnap estére elegem lett a részegekből.

Reggel megyek be az irodába (egy társasházban van), a kapunál jajjsegítsek legyekszíves, a másodikról a palibácsi elesett, satöbbi.

Hát palibácsi olyan részeg volt, hogy a földbe kapaszkodott, a fejét is többször koppantotta. Felállni nem bírt, még ha segítettem neki, akkor se, úgy kellett a hóna alá nyúlva felkapni a csepp súlyát, amit persze csak felszólításra volt hajlandó megtartani a lábaival.

Ami pedig végképp nem akart sikerülni, hogy a másodikon a Suzuki kulcsával bejussunk a lakásba. Kiderült később, hogy a bácsika elment bevásárolni, szokás szerint a végén berakott mindent a kocsiba, majd (szintén szokás szerint) átugrott csak oda szembe -- namost ebből én már csak annyit láttam, mikor megpróbáltuk bekísérni a lakásba, hogy a kocsikulccsal próbálja nyitni az ajtót. Nem örültem - bár elképzelni se tudtam, hogy kocsival miként jutott haza...

Szerencsére később kiderült, hogy nem szokott (próbálni) vezetni ilyen állapotban, csak már nem fogott semmit a dolgokból. Mikor meggyőztem, hogy azzal a kulccsal ez nem fog menni, elfogadta... aztán 1 perccel később reset, és újra elkezdte molesztálni a swiftkulccsal az Elzett zárat.

Szerencsére a felesége, aki kutyát sétáltatott, hamar előkerült. Megnyugtattam szegényt, mert nem akartam, hogy egy helyett kettővel kelljen foglalkozni az orvosnak, mert a mentőt már korábban kihívta valaki. Ja, a bácsika cukorbeteg is volt.

Végül a lelkére kötöttem a néninek, hogy tegyenek legalább egy cetlit legközelebb a pénztárcájába az öregnek, hogy balesetnél kit értesítsenek.

Aszittem, hogy ennyi elég is volt mára.

De aztán este, ahogy mentünk a nagyszülőkhöz, és már épp kezdtem megnyugodni, ahogy átértünk azon a kereszteződésen, ahol havonta legalább egyszer átszáguld pár méterrel előttem valaki a jobbkezet figyelmen kívül hagyva, hirtelen megláttam, hogy előttem egy robogós - miután elment mellette egy autó - kapkopni kezdi a kormányt, aztán elvágódik.

Szintén egy bácsika volt a sportoló, szerencséjére sisakban.

Ennek ellenére kapott az anyaföldtől rendesen, de ő felállt (felsegítettük), egy perccel később pedig már a motort akarta beindítani, és elhajtani. Mondtuk, hogy álljon meg, hívunk mentőt, mert ha a feje nagyot kapott, otthon fog elpatkolni, és a felelősség most itt a többieké, akik elengedik. Meg hát konkrétan olyan sebei voltak a kezén, hogy jóformán előadta a híres jelenetet az Európai Vakációból. http://www.youtube.com/watch?v=hsM0CwqGrBs#t=0m44s

A hadonászás közben folyt és fröcskölt a vére, a jó szóra nem hallgatott, mindenképp szabadulni akart, összességében nem az a fajta sérült volt, akit olyan nagy élmény megmenteni.

Kivettem a kulcsot a motorból, de aztán egyre jobban hőbörgött az öreg. A többiek mentőt meg rendőrt hívogattak (miért megy ez olyan kurva lassan egyeseknek?), az öreg meg csak azt hajtogatta, hogy túl közel mentek hozzá.

Nem láttam jól a dolgot, meg nem azt figyeltem konkrétan, de asszem megijjedhetett az autótól, meg talán kátyú is volt ott, azért kezdte rángatni a kormányt, azért esett el. Meg hát valszeg azért, mert ivott, ez látszott a viselkedéséből is, meg hogy szabályosan menekülni akart, már csak ez járt a fejében.

Elkezdte a kulcsot kifeszegetni a kezemből (valamiért a többi autós hirtelen mással volt elfoglalva), a karom már síkos volt a véréről, a fehér ingem és a nadrágom összefröcskölve pirossal. Látszott, hogy legfeljebb erőszakkal tudnám visszatartani, ahhoz meg nem volt sok kedvem. Küzdjön vele a mentőápoló!

Szerencsére a motorja nem indult be, így aránylag nyugodtan hagytam ott annak, aki a rendőrt-mentőt kihívta, valszeg nem akart felelős lenni semmi ügyben, ha a bácsika holnap reggel nem kel fel otthon, és elkezdik őt elővenni, hogy ki is volt a felelős.

Amíg hajkurászták az öreget, én találtam a csomagtartóban egy üveg vizet, és megmosakodtam, aztán keserű szájízzel otthagytam őket a fenébe.

A jótett mindig elnyeri méltó büntetését.