Úgy vélem, itt az ideje egy kisebb armageddonnak. Elfogyott a polcról a Sportszelet.

(Hogy lehettem ilyen felelőtlen?)

A mai nap korán kezdődött
(pedig nem is kellett volna)

A kicsi minden értelmes emberi időpontnál korábban kelt, a nagyobbik meg 7 körüli rángatott ki az ágyból a kezemnél fogva, hogy aszondja "Gyere apa kakaót készíteni" - én meg csak pislogtam a választékos szóhasználattól (meg az álmosságtól).
El vagyok szokva az ilyen hirtelen ébredésektől, hogy in medias res belecsapunk a lecs...kakaóba, ugyanis az elmúlt hetekben mindig volt fél órányi ébredős szakasz még az ágyból kikászálódás előtt. (Amire nekem talán még jobban szükségem is volt, mint a fiatalúrnak, de ez maradjon csak köztünk.)

Azonkívül, hogy 6 órát aludtam csak, az volt a másik bajom, hogy ahová mentünk volna (ovi "nyílt nap"), ott fél10-kor kezdődött a Program, namost addig nem bírják a gyerekek türelemmel... meg a reggelihez se szoktak hozzá otthon, arra szinte mindig máshol kerül sor.

Fél10-től az Alma együttes (hogy mit szeretnek rajta??) koncertezett, namost ilyen hangerővel hangosítást nem értem, miért kellett gyerekekhez csinálni. A másik gondom az volt, hogy az elején (mivel mi kezdésre ott voltunk) még beszélgetett az "énekes" a gyerekekhez. Ezt az enyéim hamar megunták, indultak kifelé, és mikor a zene - pikulálás - végül (jó hangosan) megkezdődött, az is csak egy kicsit vonzotta őket vissza az ajtóból. A kicsi és a nagy is kiment végül inkább az udvarra (libikóka, hinta, csúzda, homokozó stb.). Én se bántam.

Ahol persze még szinte semmi nem volt a "programok" közül, de ami volt, pl. arcfestés (300,-), lufikutya-készítés (200-500,-), ragasztgatós játék (?) is mind nagyobbaknak való. Így maradtak az udvari játékok, meg persze a szandál állandó kavicstalanítása (ezzel nem számoltam).

Így aztán még az Alma koncert vége előtt végeztek a gyerekek mindennel, és végül Kisherceg egyszer csak hívni kezdett magával kifelé az ovi kapuján, mert a szemközti parkban ott volt egy vonat formájú mászóka...... Apróherceg meg szimplán elindult a parkolóban lévő kocsink felé.

Ennyi volt az ismerkedős napunk az ovival. :o)

Tegnap estére elegem lett a részegekből.

Reggel megyek be az irodába (egy társasházban van), a kapunál jajjsegítsek legyekszíves, a másodikról a palibácsi elesett, satöbbi.

Hát palibácsi olyan részeg volt, hogy a földbe kapaszkodott, a fejét is többször koppantotta. Felállni nem bírt, még ha segítettem neki, akkor se, úgy kellett a hóna alá nyúlva felkapni a csepp súlyát, amit persze csak felszólításra volt hajlandó megtartani a lábaival.

Ami pedig végképp nem akart sikerülni, hogy a másodikon a Suzuki kulcsával bejussunk a lakásba. Kiderült később, hogy a bácsika elment bevásárolni, szokás szerint a végén berakott mindent a kocsiba, majd (szintén szokás szerint) átugrott csak oda szembe -- namost ebből én már csak annyit láttam, mikor megpróbáltuk bekísérni a lakásba, hogy a kocsikulccsal próbálja nyitni az ajtót. Nem örültem - bár elképzelni se tudtam, hogy kocsival miként jutott haza...

Szerencsére később kiderült, hogy nem szokott (próbálni) vezetni ilyen állapotban, csak már nem fogott semmit a dolgokból. Mikor meggyőztem, hogy azzal a kulccsal ez nem fog menni, elfogadta... aztán 1 perccel később reset, és újra elkezdte molesztálni a swiftkulccsal az Elzett zárat.

Szerencsére a felesége, aki kutyát sétáltatott, hamar előkerült. Megnyugtattam szegényt, mert nem akartam, hogy egy helyett kettővel kelljen foglalkozni az orvosnak, mert a mentőt már korábban kihívta valaki. Ja, a bácsika cukorbeteg is volt.

Végül a lelkére kötöttem a néninek, hogy tegyenek legalább egy cetlit legközelebb a pénztárcájába az öregnek, hogy balesetnél kit értesítsenek.

Aszittem, hogy ennyi elég is volt mára.

De aztán este, ahogy mentünk a nagyszülőkhöz, és már épp kezdtem megnyugodni, ahogy átértünk azon a kereszteződésen, ahol havonta legalább egyszer átszáguld pár méterrel előttem valaki a jobbkezet figyelmen kívül hagyva, hirtelen megláttam, hogy előttem egy robogós - miután elment mellette egy autó - kapkopni kezdi a kormányt, aztán elvágódik.

Szintén egy bácsika volt a sportoló, szerencséjére sisakban.

Ennek ellenére kapott az anyaföldtől rendesen, de ő felállt (felsegítettük), egy perccel később pedig már a motort akarta beindítani, és elhajtani. Mondtuk, hogy álljon meg, hívunk mentőt, mert ha a feje nagyot kapott, otthon fog elpatkolni, és a felelősség most itt a többieké, akik elengedik. Meg hát konkrétan olyan sebei voltak a kezén, hogy jóformán előadta a híres jelenetet az Európai Vakációból. http://www.youtube.com/watch?v=hsM0CwqGrBs#t=0m44s

A hadonászás közben folyt és fröcskölt a vére, a jó szóra nem hallgatott, mindenképp szabadulni akart, összességében nem az a fajta sérült volt, akit olyan nagy élmény megmenteni.

Kivettem a kulcsot a motorból, de aztán egyre jobban hőbörgött az öreg. A többiek mentőt meg rendőrt hívogattak (miért megy ez olyan kurva lassan egyeseknek?), az öreg meg csak azt hajtogatta, hogy túl közel mentek hozzá.

Nem láttam jól a dolgot, meg nem azt figyeltem konkrétan, de asszem megijjedhetett az autótól, meg talán kátyú is volt ott, azért kezdte rángatni a kormányt, azért esett el. Meg hát valszeg azért, mert ivott, ez látszott a viselkedéséből is, meg hogy szabályosan menekülni akart, már csak ez járt a fejében.

Elkezdte a kulcsot kifeszegetni a kezemből (valamiért a többi autós hirtelen mással volt elfoglalva), a karom már síkos volt a véréről, a fehér ingem és a nadrágom összefröcskölve pirossal. Látszott, hogy legfeljebb erőszakkal tudnám visszatartani, ahhoz meg nem volt sok kedvem. Küzdjön vele a mentőápoló!

Szerencsére a motorja nem indult be, így aránylag nyugodtan hagytam ott annak, aki a rendőrt-mentőt kihívta, valszeg nem akart felelős lenni semmi ügyben, ha a bácsika holnap reggel nem kel fel otthon, és elkezdik őt elővenni, hogy ki is volt a felelős.

Amíg hajkurászták az öreget, én találtam a csomagtartóban egy üveg vizet, és megmosakodtam, aztán keserű szájízzel otthagytam őket a fenébe.

A jótett mindig elnyeri méltó büntetését.

Egy igazán M.á.g.u.s.-geek behatású vélemény következik:

Az új (készülő) Heroes 6 egyik poszterszerű beharangozó képét nézve mintha egy Boros-Szikszai precizitású festményt látnék Max-féle túlburjánzásokkal, amit a Kornya-féle Kránhoz készítettek:



Na jó, azért persze csorog a nyálam, és akkó mivan...?

Hogyaszondja "a bor számára a szállítás is felér egy katasztrófával, ezért a felbontással mindenképpen várni kell egy hetet, hogy megnyugodjon, és újra önmaga lehessen."

Pszichiátert ne hívjak hozzá? Esetleg rakjam el a szomszéd polcról a málnaszörpöket is, nehogy a huligánok felzaklassák??

Mondanom se kell, itt Alt+F4-eltem ki a cikket...