Tisztelettel jelentem, a tegnapi naptól datálhatóan 2 fővel gyarapodott nálunk a keresztények száma. Mindkettő keresztény hangos sírással fogadta a keresztvizet (mivel hót lázas és álmos volt mindkettő, és nem igen értették az egészet), szóval ez tulajdonképpen erőszakos hittérítés volt így, asszem...

Persze elkéstünk annak rendje és módja szerint, túlzás nélkül az utolsó másodpercben zuhantunk be a kinti viharból - talán volt mennydörgés is, mint amikor lényeges személy ront be a fogadóba, csak nem tudtam rá odafigyelni a rohanásban -, a pap úgy fordult vissza értünk, mikor beestünk beálltunk a sor végére. Még egy külön megjegyzést is kaptunk az óra használatáról, és csak fele tapasztalati pontot adott (a kincseket azért megkaptuk; két aranykeresztes gyettyát).
Aztán a permanens Áldás (1. szint) varázslat hatni kezdett, szépen megnyugodtunk (hé, nem volt még neki valami memorizálva középfül-gyulladásra??), így végülis befejezettnek tekintettük az adott napra szóló versenymodult.