Nem értették egyből (a nemsokára ex-)kollégáim, hogy miért nem akarok elmenni a karácsonyi bulira. Aztán "elmagyaráztam" (asszem csak 2 összetett mondat volt, viszonylag kevés indulattal), és hirtelen nem volt több kérdés.

Őket szeretem, de azt a főnököt és munkaadót, aki ezt megcsinálta velem, azt nagyon nem. Pláne, aki a szemembe se tud már nézni. A töketlen főnököt, aki nem képes értem kiállni és megvédeni, mindig is utáltam. De az ilyen csak a bajban ismerszik meg.

Remélem, hogy lesz pár szar éjszakája, és kísérteni fogja a dolog. Az ilyesmit úgyis visszakapja az ember az élettől. Na! Akkor szeretném, hogy ez az eszébe jusson! Én már csak ilyen kicsinyes ember vagyok, hogy ez megnyugtatna.

Holnap pedig bemegyek, és mosolygok. Miért ne tenném? Szabad ember vagyok, rengeteg lehetőség áll nyitva előttem! Nem kell olyasmivel foglalkoznom, hogy loyalitás a munkáltató felé, meg egyéb marhaságok. Igazából országot kéne váltanunk, nem munkahelyet, csak hát az ember gyökerei itt vannak, idősödő szüleink meg nem érdemlik meg, hogy magunk mögött hagyjuk őket. Bár Ausztria nincs messze. 2 óra alatt itthon lennénk...

Pénteken még leadom a laptopot, ilyesmiket. Odabent már "idegen szaga" van mindennek.